StarWish furcsa világa!

Sokat gondolkodtam, hogy mit írjak évvégére. Főleg úgy, hogy van egy rakás elmaradásom... Megint. Ezeket valószínű csak abban az öt napban pótolom, ami még megmarad. Azt viszont még mindig nem tudtam mit írjak. Újévet nem itt, s nem így szoktam kívánni. Összefoglalót elsején szoktam írni. Ez a nap valahogy mindig "lukas", unalmas. Igaz bár, hogy sokat írtam idén, s elég nagy lendületet kapott a blog. Sőt, még a kinézet is (majdnem) kész lett. Jelenleg nem tudok többet hozzá tenni, de lehet holnap kitalálok valami. Írni, meg az elmaradásokat nem akartam. Nincs hozzá kedvem. Ezért is lett végül ez a semmi poszt. Csak megírni, hogy nem szeretem az évnek ezt a részét. Karácsony jó, nagyon is. A két ünnep köze, viszont szar. Szinte mindig beteg vagyok ilyenkor (sok kaja), pénz sincs (érthető). Aztán jön az a buli, amit sosem szerettem igazán. Csak bele kényszerültem. Mire újra élet képes lettem, meg mindig eltelt a szünet. Szóval nem szeretem az új kezdetet. Talán átállok a kínai

Sok idő után végre sikerült ez is. Kettesben találkoztam Amy-vel. Fura volt, mert eddig nem jött össze, és azért is, mert ha társaságban vagyunk, akkor csak egymásra figyelünk szinte. Most valahogy nem volt meg ez az érzés. Persze, most is a megszokottat hoztuk, de nem volt mire visszafogni magunkat. Talán ezzel veszett el az amit annyira szeretünk. Elején mondta mikor egymás kajába borultunk minden furán nézett. Ez a vidékiben volt. Igazán elhiszem a megdöbbenéseket, hiszen majd 15 év van köztünk, s néha tényleg félreérthető amit teszünk. Oké, mi meg képesek vagyunk rájátszani. Na, de a lényeg. Úgy volt, hogy a szabadban leszünk, de az idő közbe szólt. Eléggé esett ahhoz, hogy inkább fedett helyre vonuljuk. Pedig egyikünknek sincs baja az esővel. A döntést, én hoztam meg. Mandala lett. Mandaláról röviden annyit, hogy jó hely, de nagyon zsúfolt. Nem lehet igazán személyeskedni. Annyira közel vannak az asztalok, hogy ha akarod ha nem hallod a másikat. Amy Áfonyát rendelt, s mint kiderül

Hányszor nyersz, és vesztesz, Hányszor mondod elég lesz, Hányszor hiszed már itt vége, Hányszor folytatod reggel. Mért hiszel el mindent, Mért nem engesz el minket, Mért vágyom mégis mindenem, Mért kérded hogy még hiszem. Hány út vár vajon ránk, Hány vita, és szép órák, Hány elfeledett kívánság, Hány elhagyott álmon át. 2014.XI.25. Ez a bejegyzés WordPress for Android alkalmazással készült

Ma olyan zseniálisan intett be az Élet, hogy azt tanítani kéne. Nem szokásom hangosan nyavajogni a szerelmi életem miatt, ahogy mostt sem tettem. Viszont azért megvisel, hogy EdE két hét allatt két csajt szedhet össze, pedig két hete dobták ki. És nem is buták a csajok. Na, ezért sírok. Erre az Élet olyat dobott amire nem tudtam mit reagálni. Lenyuszikáztak. Egy olyan csaj akivel együtt dolgozom, s sajnos nem érdekel. Azt hiszem arra akart utalni, a kedves Élet, hogy ne nyavajogjak. Bár ez kicsit erős volt...

Az egész úgy kezdődött, hogy ittam egy sört! :D Igazából nem, de akkor is. :P Na szóval, öcsém kitalálta, hogy nézzünk el PASO koncertre. Hárman indultunk, de végül 9-en lettünk, de ne szaladjunk ennyire előre. Kora este neki vágtunk a végtelen útnak Győrbe. Egy busz mi a semmiből, talán elvisz valahova. Mikor leszálltunk átmentünk a "Kecskés-úton", ami már látott szebb emlékeket is. Most kábé egy gyorsforgalmi sztráda lett... Nem baj meg találtuk a ház előtti kisdiófát, meg persze a kocsit amit nem sikerült beriasztanom. Itt csatlakozott hozzánk Dan. Neki is vágtunk a városnak. Közben ki-ki elsírta bánatát. Végül elértünk Kullisza-ba, és akkor még nem is tudtuk, hogy ez istenesen gyorsan sikerült. Közben csatlakozott hozzánk Men (nem, nem super). Na, itt ittuk az első sört. Igazából nagyjából eddig volt igazán jó az este, pedig nagy punnyadás volt. Majdnem két órával később jött a másik 6 társunk. Innen volt érdekes az este, de nagyon. Egy ideig minden tök jól működött, majd

VOLTAM NETADO TUNTETESEN STOP TOBB VOLT A SAJTOS MINT A TUNTETO STOP NEM MARADTAM STOP NEM VOLT ITT SEMMI STOP

Tudom már leginkább az én hibám, hogy nem beszélünk. Persze ez annak is oka, hogy túl idealizáltalak. A találkozás túl szép volt, hogy igaz legyen. Sajnos el is rontottam mindent. Lassan egy éve nem is írtam. Igen, zavar, hogy nem neked írok, hanem egy köztes embernek, de ezen felül kéne kerekednem. Igyekszem majd... Most viszont kívánok, talán nagyot, de neked mit tehetnék, ha nem nagyot. Az évek során mindent megírtam, hozzáadni most sem tudok. Remélem hamarosan megtalálod ki mellett mindig boldog lehetsz. Kitart melletted a bajban is. Ki oldalán vállalod életed majdani legnagyobb kincsét. Ennyit kíván, magát a szemed tükrében a világot. Boldog 28. születésnapot!

Hiába nézek szemedbe Nem találom helyemet Képekbe kapaszkodom Nélkülük semmi sem vagyok Fakó fotón arcod ragyog Az utam így mutatod Elhagyott erdő lelkem Sötétben fényed reményem Hiszel egyáltalán bennem Tudod-e ki vagy nekem Figyelem mozdulatot Egy csókért minden feladok 2014.X.15. (Nia) [spoiler intro="Háttér" title="Nia fénye"]Nia egy csaj. Nagy meglepetésre. :) Létező wellsi név, és fényességet jelent. Igen, megint titkolom ki áll a háttérben, de erre is hamarosan fény derül. Nagyon nem is, de hatással volt rám. A verset magát kétszer kezdtem újra, mire úgy éreztem ér valamit. Egyébként már minden versem a poet.hu versszerkesztőjével készül. Reklám vége. Szegény kis irományról süt a reménytelenség. Nem arról szól, hogy most nincs semmi esély, vagy lehetőség, hanem, hogy nem tudok fenntartani egy kapcsolatot. Sajnoos minden kapcsolat kiadásokkal jár. Akinek nincs bevétele, nem tud még csak oda menni a másikhoz sem. Na, de részletezem ahogy szoktam... Az első vers

Eljött a pillanat, hogy elkezdődjék egy nagy utazás. Elhozom a kávék világát kicsit. Bemutatok kávékat, és írok kultúrájáról is, sőt még magát a kávébabokat is. Remélem izgalmas lesz, és tetszeni fog. :) Az első kávé a Nicaraguai dohánykávé ! Helyszín a Cafe Frei . "A Cafe Frei kínálatának legsikeresebb kreációja ez az illatában és ízében is szivarra emlékeztető kávé. Füstös és sűrű latin világba repít minket. A nicaraguai dohányleveleket speciális módszerrel lédús alma-reszelékbe áztatjuk, aztán összefőzzük tejszínnel. Így jutunk ahhoz a komplex eszenciához, ami pár pillanat alatt a nyelvünkre csempészi Közép-Amerikát, a színes és zűrzavaros Nicaragua izgalmát. " - írja a kávélap. Illata testes, szivar szerű. Ám picit érezni rajta az almát. Egy cukorral, hosszan ittam, így annyi volt a pohárba, mintha cappuccino-t innák. Íze mellbevágó, egy pillanatra mindent elfelejtesz. Átjár az íze. Nem nagyon tudom mihez hasonlítani. A nyelvem véget csiklandozza. Édes, de nem émelyítő, k

Nem így terveztem, hogy ez lesz a következő épkézláb posztom, de nagyon hatott rám a szám. Annyira, hogy ez lesz az első, hogy zenét (mp3-at) teszek a blogba. Vaciláltam, hogy egyátalán megírjam-e ezt. Azért is, mert sebeket tép fel a szám. (Ugyan úgy, mint Presser Nagy utazása...) Márti dalának háttér történetet majdnem ugyan az, mint a Régi barátom története. Elismerem, az ember akkor jön rá a dolgokra, ha valami állandóról kiderül, hogy lám mulandó. Ilyenkor elgondolkodik, hogy milyen volt eddig az élete, és így akarja-e folyatatni. Bár hiszem, hogy senki életében nincs elég kaland. Persze, aki csak azt éli meg, az nekünk igen, de valyon ő nem akar többet? Sosem késő élni. Pontosen emiatt újra életet leheltem a Bakancslistámba , és kicsit finomítottam a terveimen. Persze néhány nagy álom is benne maradt, de elérhető dolgokat tűztem ki magam elé. Még ma is akarok hozzá írni pár dolgot. Első fontos célom viszont maradt a régi... Fotórni, minél több helyen, minél több kulturát... Anny

Sokan tudják rólam, hogy imádom a kávét. Tényleg nagyon szeretem. Talán csak a cappuccino-t szeretem jobban. Na de a lényeg, hogy már rég nem úgy iszom e keserű nedűt, mint régen. Van egy ceremóniája a kávézásnak. Persze ez nem a mindennapokban értendő. Viszont ha akad lehetőségem, hely és megfelelő kávé akkor igenis kiélvezek minden kortyot. A történetem a sima 3in1-el kezdődött, és sokáig így is maradt. Igen ám, de mióta kávézom azóta próbálgatom mindenhol a cappuccino-t. Így jutottam el a McCafe-ba. Majd egy évi ott is ittam a kávékat. Ott már lehetett különböző keverékeket kérni. A indiait nagyon szeretem. Aztán jött a hír kinyitott a Frei Café... Sokáig passzoltam a dolgot, de ma bementem. Instant szerelem. Innen jött az ötlet - meg persze magától a kávézótól, megíróm a saját ki kávékalandom. A cél 100 fajta kávé megkóstolása, fotózás és ide kiírni. Több kávézót jelent ez, de csak olyat ahol magát a kávébabot ki lehet választani. Persze pár felkapott hely kivétel lesz, de ez majd

Fogalmam nincs hogyan fogom rendszerezni, azt a káoszt ami a fejemben van a Con kapcsán. Annyi mindenről szeretnék írni, de még nagyon kusza. Megpróbálok időrendben haladni, és a gondolataimat be-be szurkálom a szövegbe. (Ugyanekkor, ideje lenne egy helyesírás ellenőrző telepítése! :D Ami az Operában nem működik. :/ ) Szombat: Annyira időben sikerült kelne, hogy az még pénteken volt! Az éjjel maradékát sorozatok nézésével töltöttem. Majd készülődés, végül indulás. Nem is voltam igazán álmos. Megvettem a jegyet, kávéztam. Visszamentem az állomásra Lucy-ért, nem is voltam álom egészen míg a vonat el nem indult. Persze a vonaton nem szoktam aludni, meg a napkeltét ki nem hagytam volna. Felértünk Pestre, és elmentünk az Aréna Plázába. Venni akartam a fotómasinához 8 gigás kártyát. Csak épp azt nem vettem figyelmebe, hogy szombat reggel 8-kor semmi nincs nyitva. Komolyan csak a Tesco volt. Szóval irány a Hungexpo. Kicsit korán érkeztünk, így egy gyenge félórás várakozás után elég gyorsan a

Na, ez már érdekesebb lesz. :) Én igazából nem is akartam lemenni. Csak Kasperék mentek, akkor már én is megyek fotózni. Megérte, már csak Nia miatt is. Most is mint mindig a Majorette fbico-el kezdődőt minden. Jól végig is fotóztam, jöhettem haza. aga a fotózás már nehéz volt. Kevés volt a helyem, mert az emberek nagyon szorosan álltak. Így döntenem kellet, vagy a kis objektív, és a produkció, vagy a nagy, és az egyéneket fotózom. Az utóbbi mellett döntöttem, azért is mert így Nia-t is fotózhatom. Közben lesz mire fognom a dolgot. Így kattintgattam végig a fellépést, és végén, még pár "backstage-es" képem is lett. Ebből hozam egy publikálatlant, lehet le is szedik a fejem miatta, de én szeretem ezt a képet. ;) Haza jöttem, majd vissza Kasperékkel. Ekkor indult be a gépezet, és már nem én irányítottam igazán, hogy mit örökítek meg és mi nem. Átvedlettem buli fotóssá, amit nagyon-nagyon utálok. Azért voltak jó pillanatok. A kedvencemet Kis Tündér hozta. Felé fordultam, a vaku

Elsőnek, beteg voltam. A bucsúról, viszont tudni kell, ha akarom ha nem élveznem kell. Lévén az ablakom alatt van. Ebből jött az ötlet akkor innen fotózom az egészet. Nem mondom, hogy nem sikerült, de nem is lett olyan jó, mint vártam. Ennek oka, hogy az ablakom koszos. :D Jó volt egyébként fotózni, kihívás volt. Még Kis Tündért is sikerült lencsevégre kapnom. :P Ennyi lenne ez, mivel valójában ott sem voltam. [exif id="4364"]

Ez most kivételesen csak egy széljegyzet lesz. Ritkán szoktam ezt választani mert a rövid posztokra ott az állapot, a hosszúkra meg a normális. Közepeset meg nem igen szoktam írni. Most ez közepes lesz. Rengeteg elmaradásom van, ezt akarom most leírni. Utána majd szépen kihúzogatom őket. Addig is, ez a poszt lesz legfelül... 1)  5 álomnapló közzététele. 2) Soltvadkerti kirándulás. 3) Ír-Magyar napok. 4) Falunap. 5) Bucsú. 6) Szent Mihály-nap. 7) Kávékaland bevezető. 8) Kávékaland: Nicaraguai dohánykávé... Ennyi lenne a dolgom holnapra! :S

Az az igazság, hogy álmos vagyok, de valahogy nem megy, hogy lefeküdjek. Nem tudom mi vár holnap. Amíg ébren vagyok addig, tudom mi történik. Az elmúlt napokban viszont kicsúszott a kezemből az irányítás. Elsőnek a fogam tört le, az persze azóta sem lett jobb. Az íny most is fáj, rettegek, hogy mi lesz vele... Tegnap előtt meg ittunk, kicsit túl sok volt a whisky. Szóval most ezek a piák vannak tiltó listán: Vilmos, Unicum, Jagermeister, Black Velvet, de biztos gyarapodni fog még. Tegnap délelőttöm azzal telt, hogy aludtam meg hánytam. Hogy mit a legjobb hányni... Vizet, a legrosszabb a gyomorsav, mikor már üres a gyomrod. Amit még akartam, hogy elkezdtem vezetni a kedvemet a MoodPanda extico-n. Érdemes figyelni, akit érdekel, naponta van hogy többször is kiírom. (Ma nincs kép, nem tudom mit tehetnék ki, egy ilyen negatív poszthoz.) [exif id="4281" show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"]

Megint falunap, megint fotózás. Talán az egyetlen fotózás, amit igazán szoktam várni. Szeretek a faluban fotózni, s még jobban szeretem a Majorette fbico-eseket fotózni. Komolyan! :) Mint mindig, a falunapot elejétől a végéig szoktam fotózni. Nem nagyon hiszem, hogy aznap az enyémnél fárasztóbb dolog lenne. Különbség annyi, hogy én élvezem. :D Most is időben leértem, pontosabban a templom elé, ott kezdődött a felvonulás. Kis várakozás, majd beálltam a csajok, és a zenekocsi közé, figyelve, hogy a videó útjába ne kerülje. Mindezt hátra felé sétálva. Nem olt egyszerű. Oda érve unatkoztam, elég sokáig, semmi fotózni való nem volt. (Részben mert nem igazán merem a falubelieket fotózni. Ezen változtatnom kéne.) Elkezdődött végül a műsor, annyira sokat fotóztam, hogy mire a hastáncosok műsora véget ért megtelt a kártyám. Haza rohanás, aztán vissza. Szerencsére nagyjából mindent sikerült fotóznom. Az előadást, a fellépéseket és a házasok vetélkedőjét is. A képek erre vannak extico. Mire vég

Hédi, családi rejtély, Badacsony, grafitok.

Ez már egy érdekesen visszaemlékezés lesz. Egyrészt jó volt az a péntek. Másrészt megismerkedtem akkor ott valakivel, aminek a folytatása mostanában lesz. De semmi spolier! :P Kasperral már jól előre elterveztük, hogy elmegyünk. Szépen össze is hangoltuk, csak épp a jó időt nem hívtuk meg. Igazán nem is lett volna baj, ha tudtam volna valahogy fotózni. Végül azért az Erin fbico-eseket sikerült lefotóznom. A kép is az ő fellépésükből van. Igen ám, de volt más is. Felhőszakadás, Jameson extico, és Lucy... Megvettük a whiskeyt, persze Ír-Magyar napokra ír whiskey dukál. Megérte. Nagyon-nagyon, de irtózatosan. Finom volt, és mindenki barátnak nézett minket. :D Aztán beütött az időjárás. Annyira nagyon, hogy egy vendéglőbe kellet visszavonulnunk. Ott egy ideig jó volt, de aztán a terasz sem bizonyult elég eső biztosnak. Ekkor döntöttünk, irány haza, ez a buli halott. Ahogy sétáltunk mondtam, hogy a RoboCic-ék kulcsa nálam van, hozzuk meg magunkat ott. Oda bandáztunk egy kicsit, figyeltük

Akartam ma írni, de mindegy majd holnap! A fagyik amiket ettem mielőtt elfelejtem: Oreo, Mézes-diós hecsedli, Homokvirág-bodza, Kaliforniai álom, 2 Baileys, Triász. +1 a Vanília a káveban.

Igazából, mivel már régen volt. Pár szóban, azért hogy meglegyen, meg a fotó miatt meg akartam írni. Lényeg, hogy ez most nem igazán lesz pontos mese... Reggel indultunk, a szegedi. Érted a szegedi busszal. Nagyon sokáig megy, már elve az is soká van, hogy elérjük a Dunát. S Soltvad kert meg azon is túl van. Lehet még a kurta farku kismalacon is túl van. A kis nyuszi közelében. o.O Mindegy is. Az társaság azért jó volt. Jött velünk egy kis lány is. Szerintem szuper cuki volt, s jól bírta az utazást. A képen is Ő szerepel. Sajnos a nevére már nem emlékszem. Ez zavar is. Soltvadkert nem egy nagy durranás, olyan mint Pápa csak nagyobb. :D Sokat mondtam vele. Lényegében egy kis város. Semmi extra. Csak csupán annyi, hogy ott van az ország egyik leg jobb fagyizója. A Szent Korona Cukrászda extico. Tényleg nagyon ott van a hely, ha ott laknák, akkor máshova felesleges lenne menni. Reggelente tuti ott lenne a KV-zásom. Ezzem pát fagyit. Szám szerint hetet. Oreo, Mézes-diós hecsedli, Homokvir

Ha velem valami izgalmas történik akkor biztos van benne alkohol is. Különbem a kaland nem lenne kaland. Most sem kezdődik másképp, Adam jött, hogy igyunk. Neki is vágtunk a boltoknak, hogy beszerezzük a hozzávalókat. Eső állomás kicsiny falunk kicsiny boltja. Mit lehet erre mondani, halva született ötlet volt. Így inkább Pannonhalma felé vettük a irány. Autóba be, egynek fel, aztán le, boltba be, ott sincs nagyobb választék persze. Lehet megállt volna a Föld, ha ez nem így történik. Minden mindegy alapon azért vettünk nyóc sört meg vodkát hozzá narancsot. Visszatértünk és neki feküdtünk az alkoholt bevinni a szervezetünkbe. Ekkor jött az ötlet - három sör után, hogy kéne ide egy nem olyan ártatlan harmadik fél is. Hívjuk hát Atist is. Ez annyira jól sikerült hogy jött is. Fél óra múlva volt még tenkettő sör és tanakodás, hogy ez így biza kevés lesz. Három lehetőséget vázoltunk fel. Egy: irány Győr, s ott töltjük az éjjelt. Kettő: Győr vásárlunk valamit még, és itt majd lesz csuhajj. H

Lassan már nem tudok címet adni a képeknek. :) Nem is baj igazán, mert kezd annyi összegyűlni, hogy albummá váljon. Ez most azért kerül fel külön, mert lesz még egy bejegyzés, s ahhoz meg van a kép. Holnap még két bejegyzés lesz a fotós oldalamon is reményeim szerint. Kicsit elhavaztam. Igaz bár ebből egyszerre jött be. o.O A lényeg ím a kép. :P [exif id="4265"  show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"]

Fáradt vagyok, így csak egy képet hoztam Kis Tündérről. Mezei nimfa címet akartam adni, de az nem tündér. :) [exif id="4262"  show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"]

No, nem Teller, s még csak nem is az öcsém. Csak egy jött-ment kocsmában megismert ürge, akit történetesen tényleg Edénak hívnak. Nem tudom hogy mennyiben fogok róla beszélni, s mennyiben magamról. Lesz-e kép vagy sem. Sőt azt sem tudom. hogy ez a bejegyzés kikerül-e ma. Csak az biztos, hogy írni akarok. A mondatok most nem jönnek a számra. Ide viszont bátran írok, "úgysem olvassa senki". Tegnap Marcell meghívott egy sörre. Így kezdődött, mint megannyi történet ami megesett velem. Az úr mögöttünk ült, majd kis idő elteltével csatlakozott hozzánk. Beszélgettünk, sokat, és mégis keveset. Egy dolog biztossá vált számomra... Nagyon hasonlítok rá, vagy ő rám. Inkább az előbbi, lévén Ede úr 52 éves. Nagyon jó emberismerő, ír verseket, nincstelen és "megjárta a hadak útját". Nincs gyereke, felesége, a szüleivel él. Csak épp bringával járja az országot. Amiben más, hogy matekban ott van, és kék szeme van. Számítástechnikában viszont gyenge. Ennyit róla, így érthető, hogy am

Gondoltam, még egy, sajnos az egyetlen posztot ebben a hónapban be teszem. Igazán azért, mert a Kis Tündért megint láttam. Bár van más ról is írni valóm. Elsőre a másik. :) WhatNext API-ját kibogarásztam így most ahhoz írok programot, ezt hamarosan majd le is írom, hogyan haladok, mert segíthet másoknak. Velem semmi, unalmasak a napjaim. Még telefonom sincs. o.O Mint említettem láttam a Kis Tündért, íme a legjobb elkészült kép. :) [exif id="4255"  show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"]

Nem akartam előbb írni a dologról, nehogy elkiabáljam. De már itt van... Rajtam. :) Mint legutóbb  is, most is írok egy kicsit a beszerzéséről, és egy amolyan véleményt is. Mikor kiírtam nem gondoltam, hogy találok még. De szerencsém volt. Nem úgy mint nálunk, Angliában a leárazás az valóban az. Így jutottam el a Zutti Store E-Bay oldalára, s találtam egy M-est és egy S-est. Gyorsan, apró trükkökkel össze szedtem a 35 fontot. Tegyen hozzá 140 volt az eredeti ára. Összesen mindennel együtt 50 font volt, azaz kb. 19.000 forint. Megérte. Megint a többiekkel beszéltem meg hogy melyik méret legyen, Így lett S-es. Kicsit parás volt mert azt 12-en figyeltük, végül én vittem el. Az M-es máig fent van még. Az utalás most már könnyebben ment, de fontos megjegyezni, hogy a bankok vállalati devizában számolnak (az a legdrágább). Pénteken leadtam a rendelést. Ahogy számítottam rá, csak hétfőn adták fel. Azt az éjszakát ott is töltötte, meg kamionnal - érted kamionnal! - elindult felém. Ez volt ked

Kórház, Tina, két pasi, Gábris, üldözés. Nono, csarnok, 10 emeletes, alapja régi ház, csarnok.

Ez a nap sem kezdődött másképp mint a többi. Ja, de igen... Más volt. Háromkor sikerült elaludnom. Reggel meg azonnal kelnem kellet, hogy a Szaffit eltudjam temetni. A legrosszabb a hullamerevség volt. Igazából, senki nem látott, így valószínűleg nem is tudja senki hova temettem első fekete macskám. Miután hazajöttem KisRóka keresett, hogy át jönne. Én nem akartam dönteni, így félórányi vita után végre kimondta, hogy jön. Amíg nem ért ide és nyomtam egy kis szunyát. Mikor hívott, hogy itt lesz, megkérdeztem, csak ebédelünk valahol, vagy mászkálunk is. Nem igazán tudta akkor még, így inkább beninjasodtam. Nem bántam meg. Elmentünk hát enni a QPac extico-ba. Rendeltünk, majd vártunk, és vártunk, majd vártunk, s vártunk. Végül az istenek és egyéb azonosítatlan természetfeletti lényeknek hála (sejtem a nyolckarú séfet ma egy félkarú helyettesítette) megérkezett a rendelés. KisRóka határőr kedvencét evett, én kelet pizzat, hamár pizzazóban voltunk. Hab a tortán, amit nem kaptunk meg, hogy

Gondoltam írok pár szót Aniról. Tegyük hozzá,kicsit ittam mikor kitaláltam a bejegyzést. Azóta elmúlt a hatás, így már nem lenne ugyan az. Persze, azért pár dolgot leírok, hogy itt legyen. A napokban rájöttem mért annyira titokzatos Ani, azon kívül, hogy kiszámíthatatlan. Nem látom az érzelmeit, semmit. Igazából zavar is meg nem is. Nem tagadom, nagyon kíváncsi vagyok az ízére (csókjára), de nem igazán hiszem, hogy működne a kapcsolatunk. Vagy igen,  erre látom a kisebb esélyt. Úgy látom van benne kíváncsiság. Sokkal több lehetne, ha máshova született volna. Nagyon kedvelem őt, de amíg nem tudom biztosan, mért nem jön akkor mikor hívom, nem hiszem, bármit lépnék. Ani, olyan csaj akit imádok. Csak sajnos a személyiségét nem sikerült megfejtenem. Ez zavar csak. Jó lenne, ha megnyílna nekem. Teljesen, őszintén. Azt még hozzá teszem, hogy a ninja catsuitot nagyon szívesen megnézném rajta. :P Ma megint láttam a Kis Tündéremet. Így eldöntöttem, ha látom kiteszem a képet. Reményem szerint még

Ma egész nap overállban voltam. Igazából, most úgy ahogy kell. Este a pizsimben, napközben "ninja" voltam. Most ez más volt, mint mikor 24 órát csak a ninja catsuitban voltam. Most nem rejtegettem, ha melegem volt, csak egy háromnegyedes naci volt rajtam, ha fáztam felvettem a felsőm. Most már újra a pizsimben vagyok. Jó lenne, ha több ilyen holmim lenne, s jó lenne ha többet hordhatnám. Ha lenne rá lehetőségem, akkor lecserélném a ruhatáram, s nem lenne más igazán. Jó lenne, de a body beszerezhetetlen, overállt alig találni ami kicsit is pasis, és pénzem sincs... A képen én vagyok, ahogy ninja-skodom. :) Nincs exif infó!

[exif id="4113" show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"] Ma csak egy képet hoztam, amit az ablakomból készítettem. Nem tudom (hivatalosan) ki tehetem-e! ;)

Elkészültem az oldal menü részével. Ennek megfelelően, az összes aloldal működik. Néhány plugin is bekerült, párat viszont töröltem. Majd valamikor részletesen leírom, hogy mit használtam hol. Igen itt a poszt végén, egy random kép van. Tegnap előtt (előtt) készítettem. Érdekes, hogy majdnem 800 posztom van, de alig párnál van fotó. Pedig mindnél lehetne, van vagy 27.000 képem. :D A fotó nem a namíbiai Tsaobis Park ban készült. :) (Igen ez egy utalás egy valamikor megírom majd posztra!)   [exif id="4050" show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"]

Egy ilyet szeretnék, nagyon! :) Lehet kéne csinálni egy kívánság oldalt. Bár ezzel az a baj, hogy limitált, már alig lehet kapni. A férfi verzió erre van: Twisty Onesie Grey Heavy Melange

Megint alig blogolok, pedig annyira nem is fárasztó. Mindegy. Pár dolgot elakartam mesélni, és egy három álomnapló is vár közzé tételre.De most csak az Anis részt mesélem el. A többi holnapra marad. Csütörtök: Elkezdtem a blogom megcsinálni, a design kb. félig kész. A lényeg megvan, így neki álltam a bejegyzések javításának. Így találtam meg azokat a bejegyzéseket amit róla írtam. Gondoltam elmesélem neki, hogy mi volt akkor. Semmi mást nem akartam, csak, hogy tudja. Írtam a tesójánk. Nem kis meglepetésemre még aznap fel is bukkant. Szinte szokásunkká vált, most is éjfélig volt. Jókat nevettünk, élvezte, hogy írtam róla. Mesélt is egy keveset. Most is ugyan olyan rejtélyes, mint mindig is volt. Végül elváltak útjaink, egy puszis búcsúban. Péntek-Szombat: Sokat gondolkodtam, mi legyen. Kikezdjek vele, vagy sem? Egyáltalán folytassam a barátkozást? Végül az igen mellet tettem le a voksom. Írtam Neki, de akkor már eldöntöttem, csak barátság. Ani valahogy felpörget, ha jó kedve van. Ez,

Többen itt voltunk, aztán volt földrengés, majd egy lökés hullám. Minden elkezdett roncsolódni. Érdekes módon az idősebbek estek el előbb. Majd elküldtek párunkat biztonságba. Rájöttünk, hogy ha jó helyen vagy nem lesz bajod. Visszatértünk, és szóltunk, de addigra páran elvesztek. Olyan is aki nekem fontos, nem tudom ki. Aztán elmentünk kajáért és belénk kötöttek. Közben volt több lökés hullám, meg kiderült nincs áram, egyáltalán nincs. Helyszínek: itthon, kert, Erfurti buszmegálló. Csak kasperre meg edére, Gábrisra emlékszem.

Viszlát régi barátom, A múltat most itt hagyom, Emlékeket neked adom, Álmokat mind kidobom. Ne feledj kérlek minket, Őrizz szép emléknek, Vad szerelmeknek, És kedves embereknek. Nézz vissza bármikor, Kívánj szebb napot, S ne add fel kívánságod, Mi sem adjuk a te álmod. 2014.IV.22 (IceCat)

Ilyen lenne ha a Disney feltámasztaná a Firefly extico . Biztosan nézős lenne. Ezen a rajzon totál szerelmes lettem Kaylee-be ( Jewel Staite extico ). Azért is szerettem igazán, mert Joss Whedon extico szerelem gyereke. Tökéletesen megírt világ. A kép alkotója: Stephen Byrne, itt több rajz fbico is található tőle!

Már megvan a régi blog mentése, most már fent van a Facebook és a Twitter arhívum is! (Linkek hamarosan!)

Most épp tesztelek, meg agyalok, milyen legyen a blog. Szeretném kicsit közelebb vinni IceCat legrégebbi blogjához, de közben moderné tenni. Az ötlet az, hogy újra rajzos lesz. Az alap Twitter Bootsrap lesz, azon lesz a rajzos megoldás. A posztok, ha egy nap lesznek akkor egy boxban lesznek, és csak az idő lesz kiírva. Maga az időpont is nagyobb szerepet kap mostantól. Nem mintha fontos lenne, de több kisebb bejegyzésem is lesz. Nem napló lesz a blog, inkább log... Tudom ugyan az, de a log részletesebb több mindent látat.

Nekiálltam az IceCat emlékoldalnak. Elárulom eléggé kikészít átmásolni egyik helyről a másikra. Most tartok 2004-nél, 2007-től jön a neheze. 2011-től meg még inkább akkor már lesz fb is. Nem gondoltam, hogy néha ennyire a könnyezés határára jutok, s ennyire hiányzik. Fura kicsit, bár tény példaképem volt, s minden hibájával együtt rajongásig szerettem. Miatta létezik ez a bolg is. Azt hiszem ez mindent elmond...

Na igen, 20 év után ez a pillanat is eljött. Azért döntöttem úgy, hogy elmesélem a történetem, mert láttam már magányos embert, és lassan tönkre menő házasságot amiatt hogy az emberek titkolják lényük egy részét. Nem kell itt nagy dologra gondolni. Mások titkait nem cseveghetem ki, de a sajátom megosztom. Én az overállokért vagyok oda. Ez persze azért magyarázatra szorul. Szóval itt jön a mese. Közel húsz évet igyekszem elmesélni, így bocsánat ha valahol zavaros. Első tapasztalatok: Igazából a bodyk, és az ovárállok iránti szeretetemet nem tudom hova vissza vezetni. Az első emlékeim amiből három van azok ezek... Még kicsik voltunk, nagy tesómmal találtunk két "lányka" egyberészes fürdőruhát. Nem kell ragoznom fel próbáltuk, s nekem tetszett. Ez később elkerült tőlünk. Itt egy időre semmi nem volt. A következő emlékem, hogy az osztály társam hosszú ujjú tornadresszét veszem fel. Lebuktam mondanom sem kell. Azért sikerült kimásznom a pácból úgy emlékszem. Erről se többet! A har

Mindenképp úgy terveztem, hogy ezt a posztot megírom. Az a baj, hogy nagyon hosszú lenne, ha mindent belegyömöszölnek amit szeretnék. Jó lenne elmesélni a rendelés menetét, a dolog buktatóit, a csomag utazását mert az is jó volt. Végül egy véleményt arról amit rendeltem. Szerencsére a cég történetét már mások megírták. Döntést nem hoztam, így megírok mindent csak sokkal rövidebben egyben. Ha valakinek segítség kell a rendelésben (legyen pasi vagy nő) vegye fel velem a kapcsolatot. Mikor meglett az 50 ezrem elkezdtem gondolkodni, hogy veszek egy  Ninja Hooded Catsuit . A végső lökést több apró dolog adta, de felettem a pénzem PayPal-ra. Amit nem is kellet volna mert össze volt már kötve a kártyámmal. Másnap megrendeltem. Úgy számoltam, hogy 27 ezer lesz. Igen ám de a PayPal máshogy számolja a valutát. (Itt hibáztam.) Nem baj, a lényeg, hogy ne 1-5 hét alatt érjen ide. Ígyhát UPS-re bíztam a szállítást. (Itt lehet hibának venni.) Minden simán ment, csak épp 29 ezer lett a vég összeg. Jöt

Részeg vagyok? Igen! Fárad vagyok? Igen! Nincs helyem? Na ja. Bánom mindezt? Nem. Akkor? Csesszem meg. Ennyi. Ez az élet. S nagyon nehéz gépelni. Majd holnap...

Suli, reális, régi termek, 3.A, vándor osztályok. Tanárok, az egyik Cassone.

Akkor írjuk, majd később kap címet. Előbb szemüveg törlés, nagyon koszos! ... Kész, akkor amíg várjuk a KisRókát addig mesélek. Van itt minden, az Ő történetének folytatása, munka, oldal, játék meg egy csepp Valóvilág is! :D De akkor az elején. Kicsit több mint egy hét telt el mióta legutóbb voltam. Sok változás nincs. Jobb kedve van, elfogadta, hogy bent kell lennie. Kicsit többet beszélgetünk fb-n mint szeretném de belefér. A legnagyobb változás, hogy más lett. Tényleg szinte egy új KisRókát kaptam. Minden szempontból. Szerethető, és gyönyörű. Most hétvégén egy nagy próba előtt állunk, együtt fogjuk tölteni mind a három napot. Utána vissza kell még mennie. Ez a hétvége más lesz, nekem is. Nem is az a jó szó hogy félek. Inkább várom hogy mit hoz. Rakodni fogunk, és kicsit pihenni is. Egy éjjel ott, egy itt. A Pszihomókuska (KisRóka orvosa) velünk van. Vagy nem, ezt máig nem tudom biztosan. o.O Hétfőn szeretnék vele beszélni, hogy mit gondol a dolgokról, a hétvége után hogy gondolja a

Elfeledett Gyere figyelj kicsit kedvesem, Nézd hogy szerte foszlok mindenem, Elveszik egy hangban az életem, Semmi nem marad meg nekem. Nincs más csak egy álomkép, Veled vagy nélküled meghalnék, Elmosódott a valóságban élnék, Elfeledett világot szeretnék. Nézd hogy változik a világ veled, Minden lassan elsiklik mellettem, Nem marad ki megőriz emlékeiben, Elfelednek mint a tündérmeséket. Nincs más csak egy álomkép, Veled vagy nélküled meghalnék, Elmosódott a valóságban élnék, Elfeledett világot szeretnék. Hallgasd a szavak mit sem érnek, Visszhangok elhalnak a szélben, Hangon nem hallatszik néked, Eltűnök a hajnali napkeltében. 2014.I.20. [spoiler intro="Háttér" title="KisRókának"]Mikor elkezdtem írni még nem volt tiszta, hogy mi is lesz belőle. Vers lesz-e egyáltalán. Köznem mentek a fülembe Neil Young számai. Szép lassan kialakult a kép. Először a három verse, végül a refrén. Azt tudtam, hogy a hang fontos lesz benne. A másik a homály, az álmok. Hazudok, hogyha azt

Nem, ez nem egy mese. Gondolkoztam tegnap és tegnap előtt is, hogy megírja-e ezt, de végül úgy döntöttem úgy kerek ha az utolsó pillanatban írom meg. Ez egy lezárása az elmúlt négy napnak. Péntektől máig. Remélem még ma befejezem, legkésőbb este a következővel együtt szeretném ki tenni. [spoiler intro="Flashback" title="A KisRóka"]Hamarosan![/spoiler] Igazából ezek levelek voltak jobb napjaikon ezeket dolgozom át kicsit. Azért így mert jól tükrözik az akkori lelkiállapotomat. A nevek persze kimaradnak, s némileg kiegészítem. Szombat: Kezdem az elején. Mikor oda értünk lefagytam, hogy merre lehet. Aztán mikor meglett igazából szégyent éreztem. Szégyent mert nem jutottam semmire, mert hagytam eddig süppedni. Akit akkor kipenderített onnan a tesója, az nem az a KisRóka volt akit én ismerek. Egy roncs volt. Miközben a szívem ott valahogy összetört, éreztem, hogy azt kell tenni amit terveztünk. Nem sokkal később elsírta magát. Akkor volt hogy közöltem vele. Vagy bemegy,

Most végre úgy jött ki, hogy írni is tudok. Sajnos nem azt amit elsőnek kéne, de az is sorra kerül. Most a munkámról mesélek. Mielőtt belevágok jön egy flashback... [spoiler intro="Flashback" title="A doánybolt"]Még tavaly júliusban bent voltam a Nyufigban (értsd.: Nyugdíj folyósító), ott adtak pát munka lehetőséget. Kettőt hívtam. Az első a dohány bolt volt. Szerencsére fel is vettek. Augusztusban kezdtem, semmi igazán érdekes nem volt addig, míg egyik hétfőn bementem, s nem azok voltam akiket megszoktam. Egyik napról a másikra elküldték őket. Azóta tudom velemi is bármikor lehet ez. A közvetlen főnököm anyjával kerültem egy helyre. Nem, nem tulaja boltnak, csak beosztott. Előtte bankos volt. Nem igazán értettük meg egymást, s sosem adott nekem munkát, a hibáimból szokásosan elefántot csinált. Végül csak ő maradt. Teltek a hetek, én közben egyre több mindenbe ártottam bele magam, már amennyire heti háromszor ezt lehet. Próbáltam valamennyire pótolhatatlan lenni. Ta

Vajon egy új év kezdetekor, akkor abban a 24 órában hány ígéret és fogadalom hangzik el? Idén nem fogok beszállni közéjük Reménykedem, hogy többet blogolok majd. Emlékezve így is IceCat-re, hiszen talán mi voltunk a legöregebb bloggerek. Ő 2001 óta, én 2003 óta írtuk. Most már csak én vagyok. Szeretem a blogom, szeretem az év eleji új kezdeteket. Mivel az utóbbi évben nem voltam, túl aktív, így szinte biztos, hogy flashbackel fogom megoldani az elmúlt esztendőt. Sok minden történt, KisRóka belépett az életemben, munkám is van. Fotózásban is haladok. Idén már talán társam is akad Kornél személyében. Szóval zajlik az élet, s idén a 30-at is betöltöm, paff. :) A világ változik, s vele én is. Mindenki. Fájó veszteségeim is voltak. Örömteli találkozások is akadtak. De sajnos a barátok inkább csak mentek, jönni nem jöttek. Összefoglalva ezt az össze-vissza bejegyzést, ha velem tartotok egy fura de izgalmas blogot követhettek. Az elmúlt év alkotásait fokozatosan hozom. Szerintem visszadátumoz