Igaz sokat kellet várni, de végre eljött ez is. Találkozhattam a kutyusom apjával, s persze gazdájával. Pénteken mentünk Pest Szia barátunkhoz. Ki kevésbé, ki jobban volt beteg. Ittunk is, össze is gyűltünk. Tudni kell, hogy mikor elterveztem, hogy kutyusom lesz, akkor magam alatt voltam. Ez azt jelenti, hogy épp rettenetesen vágytam valakire. Valakire aki megölelne, egy párra. Aztán elmúlt ez az érzés, ahogy szokott. Persze tudtam, hogy még fogom érezni addig míg a szőrgombóc megérkezik. Most jött el ez a rész. Három héttel a születése előtt. Boldog vagyok, hogy fél évet eggyel megúsztam. :D Szóval itt tartottunk. Reggel már mentünk is Isaszeg. Szerencsére könnyen megtalálható. Kis várakozás, s már ott is voltunk a kutyák közt. Be vallom mikor beértünk, jó volt látni azt a sok kutyát. Odamentem. Nem tökéletesen, de nem is ez volt a célom, de bemutatkoztam. Megszaglásztak, nem nagyon ítéltek veszélyesnek, de azért még ugattak. A kennel gyönyörű volt. Tiszta, s szép. Eszter megnyugtato