StarWish furcsa világa!

Valahol olvastam régebben, hogy egy cselekvést szokássá váltani 66 napba telik. Jelentem, ma 66 napja nem dohányzom. Ez 2 hónap egy hetet jelent. Viszont igaz, már csak ha iszok szokott kívánós lenni, máskor már inkább kitépném a másik kezéből, s leszoktatnám. :D Szóval igen, én sem hittem, de ez lett az első amit a bakancslistá mról kihúzhatok. (Ami már sikerült az megmarad a múltból. Majd írok erről.) from WordPress http://starwish.hu/2017/04/tenyleg-leszoktam/

Na jó, nem meg szokni, hogy ennyit írok. Csak most van mondandóm. Ez is már egy ideje itt van bennem most elmesélem. Egy ideje nézem a Girl Meets World-öt (csak azért sem Riley a nagyvilágban). Imádom, pont ott van az a báj amit keresek. Aki valahol én vagyok. És ez az ami hiányzik. Elmondom. Írtam, hogy a végletekig naiv tudok lenni, rátudok csodálkozni egy pillangóra, vagy akár hosszú percekig követni az ablaktörlőt. Csak egyszerűen kicsit gyerek maradni. Emellett, viszont már rég megtanultam hogyan intézzem a dolgaim. Egymagam is elboldogulok idegen helyen, idegen környezetben. Mégha néha döcögősen is. Ezzel a két tulajdonságommal úgy érzem már egyedül vagyok. Bár ismernék egy csajt, aki még képes tágra nyílt szemmel nézni egy koalát, vagy simogatni egy lajhárt. Érezni minden pillanatot. Vannak ilyen lányok… Tudom. Valahol azonban elveszik ez az egész. Tizennégy tizenhat évesen ez a csodálat kiveszik az emberekből. Akikben megmarad, mert akadt ilyen ismerősöm is, az burokban nevel

Csak kicsit kemény a poén. Egy hónapja dolgozom. Már sok mindent megtapasztaltam bent. Szeretek ott dolgozni. Viszont rájöttem, hogy biorobot vagyok. Ez egy jó kezdés ennek a bejegyzésnek. Innen viszont inkább csapongok. Annyira sok dolgon jár az agyam, miközben én sem tudom mit akarok, vagy akár szeretnék. Nem igazán látok előrébb az orromnál. Talán, csak jó lenne elszabadulni a városba. A munkáról úgy döntöttem, most nem írok. Pedig ez lett volna a lényege. Valahogy viszont most nem akarok róla beszélni. Pár hete néztem, hogy mégis mikor házasodnak a sorstársaim. Azaz, hogy hány évesen van az első házasság. Igazán megdöbbentem , mert a pasik 32.1, a csajok 29.3 évesen teszik ezt. (Átlag 30.7 év, 2014-es adat szerint.) Ami azt jelenti, hogy van fél évem találni egy 29 éves csajt, és hamarjában Vegas-ba menni, s összeházasodni. xD Persze, csak akkor, ha az átlagot akarom. Fura volt rájönni, hogy semmiről nem vagyok lemaradva, Érdekes viszont, hogy az anyuka átlagos kora első szülésn

Monológ következik, a boldogságról, és egyéb szívbéli dolgokról. Végül egy kép is lesz, akinek talán lesz értelme, vagy csak oda teszem… Elfogadom, hogy vannak pillanatok, mikor már az embernek elege van, s kiszállna. Bármerre nézel mindenki boldog. Ám, nem hiszem, hogy ezt ösztönösen keresnénk. Belénk nevelt elvárásoknak akarunk megfelelni. Gondoljunk csak a “boldogan életek míg meg nem haltak”-ra. Egyetlen embert mutass, aki az elmúlt száz évben született, és összejött neki. Alig akad. Főleg, ha időben egyre előrébb haladsz a mához. Mégis üldözzük a lelki társunkat aki biztosan nem létezik, csak egy kitalált szó, személy, aki a bennünk élő tükörképünk. Így nem is találhatjuk meg. Azzal sem értek egyet, hogy a genetikánk miatt lenne ez. Talán a szex, de akkor is csak a törődésre vágyunk. Legyen valaki akin levezetjük a szükségleteink. Az emberek alapból nem monogámok. Mi mégis ezt hajszoljuk. Ezzel juttatunk el oda másokat, hogy ha nem vagy boldog, akkor senki vagy. Boldogságot kép