StarWish furcsa világa!

Régóta terveztem ezt a bejegyzést megírni. Érdekes módon az az ember vagyok, aki ha valamit lezár, akkor annak vége. Nincs tovább, legyen az egy kapcsolat, egy barátság vagy egy munka. Viszont nagyon nehezen hagyom el a dolgokat. Nem szeretem az elválást, de ha meg kell történni, akkor többet ne fájjon. Valamikor 14 éves koromban kezdődhetett. Akkor hagytam ott a Keresztény Családi Gyülekezetet. Kétszer mentem vissza azóta. Érzelem mentesen, csak kérésre. Nem kellet volna. Aztán jöttek a kapcsolatok. Judit, Tina, többiek. Tényleg azt láttam, ha én véget vetek valaminek, hiába próbálok egy jó baráti kapcsolatot fenntartani, nem megy. Valahol mindig elsiklik a dolog. Ha nem, akkor kikopik az ember. Mintha, csak azért lettünk volna barátok. Ez sokszor volt igaz. Munkára is igaz ez. Nem mentem vissza dolgozni, ahol már voltam. Úgy hiszem, ha valami véget ért, akkor abból már megtanultam mindent amit kellet. Most jön a csavar, meg egy beszélgetés, ami hol igazat adott, hol elgondolkodtatott

Szerencsém volt, s az első két győri koncerten ott lehettem. Egyszerre volt nagyon jó, és némileg csalódás is. Összességében, viszont továbbra is hallgatom őket, s megyek a koncerteikre. Csütörtök : Még nagyban dolgoztam, mikor jött az értesítés, hogy megnyertem a dedikált CD-t, és a páros belépőt. (Érted párosat, köszi! -_-) Adott volt, hogy megyek. Gyorsan átszerveztem a dolgaim, elintéztem mindent. Haza, majd vissza Győrbe. Közben megkérdeztem vihetem-e a fotómasinát. Meglepetésemre igent mondtak. Kicsit előbb érkeztem, így a Soulwave hangolását is hallottam, s egy számukat (Szélcsend) már a koncertre ismertem. Gyorsan megtaláltam a helyem, ott is maradtam. Soulwave egy fiatal zenekar. Számomra érdekes zenei világgal, de jók. Sajnos nem nagyon tudták az embereket felpörgetni, de ez a csütörtöknek, s annak volt köszönhető, hogy alig voltunk 100-120-an. Néha mellettük is elkapott a ritmus. A táncosabbak azért érezték a zenét. Rövid szünet után jött is Margaret Island . Találóan a Bol