StarWish furcsa világa!

Gyengéd volt a szél, nem is fújt igazán. A nap… A nap, viszont minden fényét ránk öntötte. Feküdtünk a búzatábla közepén, s semmire nem volt gondunk. Testén játszottam egy búza szállal, mikor az oldalához értem fel nevetett. Ott nem fedte már a póló. Lassan felfelé kalandoztam. Kört írtam a melle vonalán, s folyattam egészen fel a homlokáig. A nap elindult megvetni ágyát, s a tájat vörösre festette. Kedvesem haja, mint a láng felragyogott. Hirtelen ült fel, s rám ugrott. Mosolyában ott volt a játékosság, s a szerelem. A szél kicsit feltámadt, a búzaszálak meghajoltak, a haja pedig égette őket. A nap ezzel mit sem törődve fojtatta megszokott ritmusát. Kezét a szememre tette, s kicsit mozgolódott rajtam, mikor elvette a szememről, csak a sziluettjét láttam. A nap pont mögötte volt. Lélegzetelállítóan futottak teste vonalai a földig. Továbbra is hogy ne lássam elfordult, s levette nadrágját. A nap szemérmesen alábukott. Kedvesem pedig eltűnt a táblába. Hallottam körülöttem zizegni a búzáz

Mi, alulírott, a zenészek, színészek, rendezők, írók, és a producerek. Az a megélhetésünk, hogy a művészi alkotások hozunk létre, de mi is internet felhasználók vagyunk. Azért írunk, hogy kifejezzük komoly aggályunkat a PROTECT IP törvénye (PIPA) és a Stop Online kalózkodás törvénye (SOPA) ellen.

Hogy lehet véres a kezem? S ki ez itt? Nem emlékszem mitörtént. Valahol a váróban kezdődött. Az a srác, hogy nézte, azt a gügye libát. Emlékszem, mosolyogtak. A lelkem meg darabokban. Persze, neki minden megadatott. Én még most sem vagyok jó. Hogy is lennék? Itt, igen itt. Látszik a hájam. Mit is mondtak, hogy az a bordám… Farcokat, mind hazudtok. Nesze te ribanc, még egy szúrás már úgy sem számít. Cseszd meg a szépséged, most mire mész vele? Pillanat… Ezt én csináltam? Hogyan, nincs is ennyi erő bennem. Bezzeg benne van? Akkor is, hogy volt. Igen, a tuskó. Felkaptam mikor a tóparton sétáltunk. Nem is vette észre, hogy mögé mentem. Egy nagy csapás, és abba a szép melírozott hajába kevertem egy kis vöröset. Mellé zuhantam, láttam a mellét. Milyen szép is volt. Na, most már az sincs. A kés a táskámba volt. Most véres, s szerintem szilikonos. Hihi, már senkinek nem kellesz. A szemed, olyan fakó, mintha vak lennél. Ez sem kell. Fuccs neki. Csak nem könnyezel? Ja, folyik a szemed…. Mi a sza

  Robert Carlyle a California Solo -ban! :) Csak mert ilyenem, van. Meg mert jó színész!

Van, aki elviseli a démonok világát egy angyal kedvéért.

Eddig is eljutottam. Épp várom, hogy lejöjjön amit szeretnék, így most van kis időm. Szóval két dolgot tervezek, s jó sok posztal jár majd! :P 1) Kezdő Írók Kézikönyve Gondoltam, ha már végig csinálom, ide ki is teszem. Kivételesen, amit eben a témában írok az szabadon vihető, a nevem feltüntetésével. Két részre lesz szedve a poszt, első fele lesz az amit olvastam, összefoglalva, levonva a tanulságot, a másik fele az aktuális feladat megoldása, ahogy én csináltam. Amit még akartam #kik címke mellet lesz megtalálható! :) A könyv jó, így aki írni akar, annak javaslom megvételre ! (Kemény 2700 HUF!) 2) 30 napos Doctor Who kihívás Ez kicsit más, mert még fordítanom is kell hozz. Nem egy nagy dolog, de találtam egy jót! És, szeretem az ilyeneket. Csak kevés, olyan van amit szívesen végig viszek. Kérdéses, hogy holnap, vagy holnapután kezdem-e el, de elfogom. Az összes kérdésre igyekszem kifejteni majd a válasz. #30dwc címke alatt lesz fellelhető. Aztán majd, oldalra is kiteszem! :)

Nézem, ahogy szemed kivilágosodik, amint a nap előbújik a felhők közül. Néztelek, mosolyod most is szép volt, mint mikor megismertelek. Kicsit közelebb hajoltam, hogy jobban figyelhessem szemed. Csak annyira, nehogy kitakarjam az napot. Láttam, igenis láttam, hogy bujkál ott valami. Félre döntötted fejed, hogy láss engem. Szemed elsőtétült, de a mosoly megmaradt. Válladhoz értem hideg kezemmel, a bőröd ezernyi apró dombbal, és völgyel válaszolt. Lejjebb húztam a kezem, és éreztem, amint megremegsz. Mielőtt lett volna időd, ajkadra tapasztottam ajkam. A csók nem volt hosszú, sem szenvedélyes. Csak lopott. Amint vissza húzódtam, éreztem kezed a tarkómon. Ajkaink még nem váltak el egymástól, csak egy lehelet tartott. Apróra nyitottad szád, épphogy érezzem, mit szeretnél. Nyelved lassan előbújt, és kívánta, felfedezte ajkam. Alig engedtelek, ettől erőszakosabb lettél, és ostromolni kezdted fogaim, ajkad szorosan enyémre tapad. Kitartottam, és engedtem. Nyelved érintettem enyémet. Érezem, s

Mélyből jövő öblös ordítása odalent a fogolynak. Kőböl készült mély verem tábla jelzé, “Dühkatlan”. “Tán vétettél valamit jóember ártatlan párának?” “Szívem adtam galambomnak, mely’ oly’ lakatlan! “Szegény emberek gyermeke mi más becsesebbet adhat? Mást nem kértem cserébe szerelmét, mély érzelmeket kaphat! Törte össze csúnyán, kacér mosollyal arcán dobta folyóba. Hamvas pamut puha arcán folyt könnye bele tóba, Mikor kedvesét belé löktem alant hínáros csónakzázó tava, Kert végében birtoka messzi végén könyörgést senki se halja. Testét kötözve szedték ki, iszapos pocsolya mélyéről, hideg hajnala, Mának. Fakóra festett arcáról azt olvasta orvos, “Meg vagyok halva. (Adamtól kaptam! Köszönöm!)

[gallery] tintoretto-kazmer , Neked! A szexis Jack kapitány! xD

Melegen sütött a nap, mikor aludni tért a láthatáron. Az este még váratott magára. A hold, mint hűséges társ, a nap nyomában sietett lefelé az égen. A felhők egyre sötétebbek lettek, a hős szerelmes egyre világosabb. Arana közelebb  húzódott hozzám a pléden, átkaroltam és megcsókoltam. - Lassan indulnunk kellene. - Szóltam halkan. - Várjunk még egy kicsi, szeretném látni a csillagokat. Ültünk egymás mellet, mikor Arana megmozdult. Apró mozdulat volt, de éreztem. Elengedtem a derekát, és hagytam kibújni a plédből. Elém állt és levette a pulcsiját, majd a nadrágját is. - Jössz? Mert én biztos futok egyet. - Mondta hatalmas  mosollyal. Egy porfelhő szállt messze az estébe, ő pedig gepárd alakban elsuhant az erdőbe. Nevettem, és én is átváltoztam. Rohantam, ahogy tudtam. Éreztem Arana vibrálását a közelben. Elfordultam az erdő felé, szagoltam a levegőbe. Éreztem Aranát. Az illata, mint a tava első jele. Tudtam szándékosan hagyta itt nekem. Berohantam az erdőbe. A vibrálás több felé oszlott

Szeretném ezzel kezdeni: "A lányoknak rá kéne jönniük: Minket fiúkat nem zavar, ha más srácokkal beszélgettek. Nem érdekel, hogy vannak fiú barátaitok. De amikor mellettünk ültök, és valami srác betoppan, és ti a nyakába ugrotok anélkül, hogy bemutatnátok minket az igenis zavar. Az sem segít hogyha beszéltek vele 10 percet anélkül a felismerés nélkül hogy mi igenis ott vagyunk még. Nem érdekel minket hogyha az a srác hív v ír nektek, de hajnali kettőkor kicsit aggodalmat kelt ez bennünk. Szerintem semmi sem olyan fontos hogy hajnali 2kor kell rá sort keríteni és nem várhat reggelig. Ráadásul amikor azt mondjuk h szép, lenyűgöző,csinos, aranyos és ámulatba ejtő vagy akkor azt mi tényleg úgy is értjük. És ne mondjátok nekünk hogy tévedünk. Mi nem próbálunk meggyőzni titeket. A legszexisebb dolog egy lányban a magabiztosság. Igen idézhetsz engem. Ne legyetek kiakadva azon hogy nyitva tartjuk előttetek az ajtót, inkább élvezzétek az előnyét annak milyen hangulatban vagyok. Hagyjátok

- Anabeth várj! - Kiáltottam. A varázslat ekkor csapott le ránk. Egy pillanatra minden zöld lett, majd kék. Pár pillanattal később tértem magamhoz. Már nem a barlangban voltunk, hanem egy vár szobájában. Anabeth barnabőrnadrágja kicsit megperzselődött, fehér ingén nem látszott sérülés. Kezében most is soronngatta a puskáját. A kalap rajta a szemüveg is sértetlennek látszott. Oda  küzdöttem magam, a fejfájás csak rosszabb lett tőle. Kicsit oldalra fordultam, s kiadtam magamból, a reggeli nyúl sültet. - Halkabban nem lehetne, szét esik a fejem. - Szólt Anabeth. Ránéztem, láttam amint épp próbál fel tápászkodni. Mikor egymás mellé kerültünk megpróbáltunk körülnézni. A szoba szép volt, és régóta nem használták. Por lepte a tükröt, az ágyat és az asztalt is. - Ideje megpróbálni kijutni. - Szóltam. - Hogy jutottunk ide? - Azt sejtem, hogy valami varázslat volt. Szerintem teleportáltunk. Remélem csak térben. Anabeth nagy szemekkel nézett rám. Én meg vontam a vállam és fel álltunk. Az ajtó neh