StarWish furcsa világa!

A blog történetében másodszor írok levelet. Az első amolyan általános lesz, a második személyes. Egy lezárás számomra, elengedés. A címet valóban lehet utalásnak venni. (Akár X-Akták, akár Odaát, jól hangzik.) Persze, hogy valóban az lenne? Döntsétek el. Mielőtt bárki írna, ez egy időzített poszt, mikor kikerül, már nem leszek elérhető. Nem is tudom ígérni, hogy... Olvasd tovább » from WordPress http://starwish.hu/2016/12/levelek-odaatrol/

Valójában ebben a bejegyzésben nem is arról akartam írni, amiről fogok. Persze, beleszövöm majd, de többről fog szólni. Igazán már nem érzem igaznak, amit akkor gondoltam, de van benne valóság. Kicsit más lesz ez, nem címek lesznek, hanem idézetek. Elfogadom úgy, hogy ennyi járt; Mindig elhisszük, hogy jó, És készül száz fotó,- De végül majd... Olvasd tovább » from WordPress http://starwish.hu/2016/12/sorsforditok/

Ez is egy régóta formálódó bejegyzés. Két részből áll. Elején az új bakancslistámhoz adok némi magyarázatot, mivel immár 300+ cél van. Kell, mert van egy-két fura tétel. A másik fele egy kis nyomozásom. Szeretek ilyet csinálni. Kicsit kutatni a netet, több szálon menni, hogy aztán  a végén lássam mennyit ad ki az egész. Gondoltam rá,... Olvasd tovább » from WordPress http://starwish.hu/2016/11/elhagyott-labnyomok/

Nem szeretem az olyan bejegyzéseimet amiben hagyok ki konkrétumokat, de ez olyan lesz. Érintek pár témát, ahol nem szeretnék. Az egyik ilyen az oka a blogom fél lezárásához. Mesélek Deny-ről, és Lokiról. Talán más nem is volt múlt héten. Ó, és bocs a két hirtelen bejegyzéséért. Tényleg úgy érzem, hogy némi magyarázattal tartozom, mért zártam... Olvasd tovább » from WordPress http://starwish.hu/2016/10/a-mult-het-bogarai/

Igaz nem így terveztünk, de végül is egy jó este volt. Eredeti terv MondoCon volt. Most, hogy megnéztem a képeket kicsit sajnálom, de ez volt a jó döntés. Most is úgy kezdődött, hogy ittunk egy sört. Kivételesen Iparosban kezdünk. Megnéztük mi van. Nagyon semmi nem volt. (Bár a Loki által elfogyasztott egy deci vodkára érdekesen... Olvasd tovább » from WordPress http://starwish.hu/2016/10/elso-lokis-este/

Az elmúlt másfél évben úgy alakult, hogy amit írok, páran úgy vették az több mint amit én érzek, vagy gondolok. Ennek hatására változtattam az eddigieken. A legfontosabb, hogy felnyitottam a regisztrációt. Regisztrációnak viszont már lettek feltételei, viszont csak akkor lehet látni a képeket. A feltételek ezek volnának: Köszi, hogy olvasol. Viszont szeretnék egy-két dolgot kérni!... Olvasd tovább » from WordPress http://starwish.hu/2016/10/megnyitottam/

Ez egy érdekes poszt lesz, mert egy átirat. Az eredeti is itt van valahol a blogon , de inkább ezt teszem közzé. Lényegébe ugyan az, csak másképp fogalmazva. Kissé sem izgulva érkeztem a Freibe. Nem sokkal érkeztem előbb, kiválasztottam a kávét. Rumosat ittam, mert éreztem, hogy kelleni fog az alkohol. Úgy is készültem, hogy még iszok mellé majd. Léna is befutott. Nem akartam érezni, semmilyen módon. Mindent kizártam. Egyből hellyel is kínáltam mielőtt bármit is tehetett volna. Leültünk, és csak nézett. Egy idő után meguntam, és jeleztem, ő hívott engem. Bevallom tévedtem, nem arról akart beszélni amire tippeltem. Jól esett ez a tévedés, így megvolt az esélye, hogy másban is tévedek. Sajnos nem így lett. Kicsit kimásztam a csigaházamból, és jobban megnéztem. Látszik rajta, hogy már eszik glutént. Az arca kicsit pufibb lett, haja színtelen. Sőt bevallom, teljesen seszínű. Hiába néztem, már nem az volt akire emlékeztem. Remélem nem csak rájátszott. Mert az ahogy ki volt festve – mégh

Elég pocsék idő van épp, és ezt már tegnap meg akartam írni. Fura másik billentyűzeten gépelni. Jobban szeretem a laposat. Ennek viszont, kicsit írógép hangulata van. Szóval mindenki menekül. Tényleg ezt vettem észre. Az érdekes, hogy mindenki a saját élete elöl. Úgy, mintha az lenne az egyetlen út. Nem akarja azt a jövőt ami ott van előtte. Valami mást vár. Hol görcsösen, hogy lazán, de mindig változtatni akar rajta. Miközben ő maga alig változik, s így bár elkerüli mégsem az lesz amire vágyott. Én is futok magam elől. Már írtam. Megértettem, hogy mért nyúlnak az emberek tudatmódosítókhoz. Sokszor ez a valóság kibírhatatlan. Több benne a szenny, mint az érték. Van, hogy nagyítóval sem találsz olyat amivel azonosulni tudsz. Keresed,majd belefáradsz, és eladod a lelked. Beállsz a sorba, könnyebb így felkiáltással. Így vesznek el az egyéniségek. Így lesz ez a világ egy robot. Mindenki csak egy dolgot tud, egy tettre képes. Lehet tudásunk több lett, de okosabbak nem lettünk. Nem hiszem,

Rendben, megadom a betekintést a gondolataimba. Elmesélgetem, hogy mi jár a fejemben. Én agymenéseknek szoktam hívni,általában 100-200 szó szokott lenni. Szépen darabokban amikor már elem lesz. Ha elég volt, vagy sok, csak szólj. Még leírni se nagyon akarom, hogy hiányzik Léna , nem is kicsit.. Viszont tényleg nem a szerelme. Oda bújni, beszélgetni, hogy van valaki, akivel minden gondolatom megoszthatom. Egy ember aki ott van, ha épp rossz kedvem van. Hiányzik valakinek kedveskedni. Nem tudom csak így lenni. Közben, ha csak bevillan, hogy ezt más kapja meg, hánynék, vagy sírnék. Elnyomom, viszont ennek ára van. Felemésztem magam, és nem tudom mit csináljak. Két ember volt akinek ezeket eltudtam mondani. Egyik Attis volt, viszont nem tudnék a szemébe nézni, olyan harag van bennem. Nem tudom megérteni, mért érdemli meg a boldogságot. Képtelen az érzésekre, s a legszámítóbb ember akit ismerek. A másik Adam , ő meg épp udvarol. Nem nagyon tud időt szakítani rám. Egyedül maradtam a gondo

Ez az a bejegyzés, amit már hónapok óta tervezek. Azóta sokszor változott a fejemben, de a lényege ugyanaz maradt. Sok olyat fogok most elmondani, amit ilyen vagy olyan okból inkább elhallgatnék. Az sem jó megoldás, de fontosabbnak éreztem, hogy egy-egy törékeny kapcsolat megmaradjon. Tudom most sokan fognak megint szidni, vagy szánalmasnak hinni, vagy a fene tudja. Viszont ez jár a fejemben. Talán a végére tisztázódni fog, hogy nem minden az aminek látszik. A legfontosabb, hogy nyolc hónapja próbálok menekülni. A legrosszabbtól, önmagamtól. Hol előre futok, hol hátra. Nem bíróm magam, úgy érzem nem érek sokat. Bármit teszek, szinte biztos benne van a bukásom is. Egyetlen megoldásként az láttam, ha nem teszek semmit. Akkor viszont jár az agyam. Ami megint nem jó dolog. Egyetlen cselekvés volt amit tudtam csinálni, TV-tem. Sajnos elfogytak a nézhető dolgok. Lényegtelen igazából. Akár mikor alszom, az biztos, hogy 2-3 előtt nem tudok elaludni. Már napfénynél sem igazán tudok. Próbálok m

Volt róla említés, meg egyébként is megakartam írni, hogy majd újra kezdem. Elég egyszerű oka van. Jelenleg nincs értelme. Miután a postának vége lett igazán nem is láttam értelmét. Jelenleg itthon várok munkára, oktatásra. Így, hogy csak 4-6 emberrel vagyok kapcsolatban nincs értelme vinni. Az lenne a lényege, hogy ismeretlenekkel is kapcsolatba kerüljek. Ez most elmarad. A többi meg egy másik bejegyzés története lenne. Majd valamikor novemberben, vagy jövőre kezdem újra. Addig vannak más terveim. fIRC is újra eszembe jutott, igazából változtattam rajta, így lehet meg tudom csinálni. A blogom is kicsit változott, erről később. Meg szeretném behoznii magam. Azt nem tudom sikerül is majd. from WordPress http://starwish.hu/2016/09/yesmen-kasza/

Sokat gondolkodtam,hogy bezárjam-e a blogot. Csak egy üzenet lenne, a háttérben folytatnám, de senki nem látná. Ennyi év után már ez is érthető lenne. Mért gondoltam erre? Életem egy olyan időszakán megyek át amikor több régi fájdalmam, vagy hibám kérdőjelezem meg. Keresem az utam, s válaszokat. Sokaknak, ez fárasztó lehet, vagy érthetetlen. Pedig, ha most nem ugrok fejest a nyúl üregébe, akkor nem fogom megtalálni azokat a pontokat amik boldoggá tesznek. Ezeket viszont úgy tapasztaltam, hogy nem írhatom ki, ha viszont bennem marad csak jobban fog emészteni. Már most érzem, hogy túl sokáig vártam, és robbanni fogok. Ezek versekben már látszik is. Nem szeretnék teljesen elveszni magamba. Itt, ha nem is jön válasz, akkor is úgy érzem, hogy én tovább adtam, kibeszéltem magamból. Hetek óta azon voltam, hogy inkább bezárok, és magamnak írok. Persze erre rátett, hogy olvastam IceCat blogját, s a beszélgetésünket. Azt láttam, nagyon eltávolodtam attól aki voltam. Csak azért, hogy megfeleljek.

Az első hét a kihívásban elég felemásra sikerült. Igazából nem is vártam nagyon mást. Javarészt igent mondtam mindenre. Egy horgászatra, és egy oktatásra voltam kénytelen nemet mondani. Illetve egy még várat magára, ez utóbbi a képességeim hiánya miatt lesz. A horgászatra nincs igazi magyarázatom, egy levelet vártam, de ettől még mehettem volna. Az oktatásra kénytelen voltam nemet mondani. Az esetben, ha vállalom, akkor egy jobb esik ki. Meg őszintén nem bíztam az intézményben. Csak kapkodás volt. Hallgattam a megérzéseimre. Ez volt amit adtam, amit kaptam, az már jóval negatívabb. Jó értem én, a múlt még üldöz. Ebben reménykedem. A szokásos apróságok most is összejöttek. Hétvége, sörök, munkavégi vigaszdíj. Viszont semmi több. Folytatni fogon a kihívást, s jobban figyelek majd. Viszont továbbra sem tehetem meg, hogy mindenre igent mondjak. Most is látszik, a munka és az oktatás is ilyen. Még van 21 hetem, meglátjuk mennyire lehet ezt a valóságban megoldani. Maradok a heti jelentésnél,

Nem szeretek angol címet adni a posztoknak, de ez most így jobban jött ki. Igazából csak több utalás is lesz a filmre, így jobbak éreztem ezt. :P Mikor kiderült, hogy a postás melónak vége, egy gondolat járt a fejemben. Kinek ártottam, hogy ezt kaptam vissza? Mi volt az, ahol nemet mondtam, vagy ártottam másnak. Ebből a gondolatból jutott eszembe a film. Mi lenne, ha (igaz bizonyos keretek közt) lejátszanám a filmet. 22 hétig, azaz 154 napig mindenre igent mondanék. 2016. szeptember 1-től 2017. február 2-ig . Aztán rájöttem, hogy így nem menne. A igenember el van idealizálva. Kinek lenne ideje mindenre, s hogy a fenébe nem volt egyszerre két programja? o.O A másik, hogy, basszus,hogy bírta anyagilag? Így kénytelen kelletlen hoztam pár szabályt. 1) Ahogy idő engedi, úgy mondok igent. Egymásra nem szervezhetek. 2) Ha nincs valamim, akkor abból nem tudok gazdálkodni. Legyen az cigi, pénz vagy más. 3) Fáradtság nem számít, de aludni is kell, ha csak pár órát is. Hetente szeretném majd írn

Nem ezt akartam előbb megírni, sőt EFOTT élménybeszámolóba bele is kezdtem. Viszont ez izgalmasabb, a saját példámon át mutatom meg létezik e a Nagy Terv. Közben kikacsintok mások életébe is. Néhol csak utalok a dolgokra, továbbra is védve az embereket. Megint úgy írtam meg, hogy az félre érthető, de lássátok meg amit a sorok között mesélek, ne az emberekre koncentráljatok. Az egészet 1998-bam kezdem, akkor mikor ez a blog is indult. (Naplóm.) Azon a nyáron döntöttek úgy, hogy nem mehetek gimnáziumba. Akkor lettem lázadó, az aki most is vagyok. Megkérdőjeleztem mindent. Már nem érdekelt a tanulás, igazából semmi. Így is fejeztem be a sulit. Felvettek egyik suliba, de visszadobtam, nem tetszett a szakma, inkább mentem máshova. Már ekkor érdekelt a fotózás, így kerültem Anyu ovijába. Ott fotóztam évzárót, már nem emlékszem, hogyan s mit. Léna ekkor ballagott. Még csak 2002-2003-at írunk. Következő évben ismertem meg Attis-t. Ha felvesznek gimibe, akkor nem kerülök abba a suliba. Még ekko

Ez most nem egészen, így kell érteni.  A saját szemeben. Nem tudom, hogy hosszú lesz-e ez az agymenés, vagy sem. Az biztos, hogy pár dolgot le szeretnék írni. Anna nemrég rámutatott, hogy amit én elképzelek jónak, az nem helyes. Ennek több oka is van. Az amit akartam, már rég elértem, csak mindig tovább és feljebb tettem a lécet. Tovább, és tovább, hogy sosem érhessem el. Nem mondhassam azt, hogy "Boldog vagyok!" Az ördög nem járna túl jól velem. Nem mondanám ki, hiába lenne meg az nekem, ami Faustnak. Azt nem érhetem el, ezzel viszont a végén tényleg az őrületbe kergettem volna magam. Mindig kerestem volna azt amivel jobb lehetek. Nem azt jelenti, hogy most aztán nem fogok az álomkép felé haladni. Még sokat szeretnék javulni. Viszont valami fontos változott. Ma hónapok után találkoztam Léna-val. Nem is az a lényeg mi volt, vagy hogy én hogyan reagáltam (szétestem utána). Megint ő mutatta meg hogy nem jól gondolkozok. Vicces, hogy úgy is segít, hogy nem tudja. Nem is azonnal

Elég sok dolgot szeretnék ebbe a bejegyzésbe bele írni. Egy kicsit a gondolkodásomról, egy kicsit arról, miképp változtam egy év alatt, és egy kicsit arról milyen is az életem. Fura összefüggéseket láttam meg. Érdekes belegondolni, hogy mát vagyok olyan idős, hogy visszanézve lássam mi mit hozott magával. Az én életembe, és a másokéba. Mit idézett elő, az hogy élek. Mivel továbbra is maradok a szerelem vonalon akit ez untat, az most ezt kihagyhatja. Nem is tudom hol kezdjem. Mostanában igyekszem minden lánnyal aki felkelti az érdeklődésem megismerkedni. Nem akarok semmit, pusztán megismerni őt. Amit észre vettem, hogy ha egyszer eldöntik az emberek melyik skatulyába raknak, akkor ott is maradsz. Ezen kevesen hajlandók változtatni. Hiába próbálok beszélgetni, a kérdéseimre válaszolnak, de nem adnak semmit amivel tovább vihetném az egészet. Én ezt annak veszem, hogy hagyjam őket békén. Így ezt meg is teszem. Nem is tudtam barátságokat felépíteni, pedig nagyon sokat mászkálok. Ahogy idősö

Régóta terveztem ezt a bejegyzést megírni. Érdekes módon az az ember vagyok, aki ha valamit lezár, akkor annak vége. Nincs tovább, legyen az egy kapcsolat, egy barátság vagy egy munka. Viszont nagyon nehezen hagyom el a dolgokat. Nem szeretem az elválást, de ha meg kell történni, akkor többet ne fájjon. Valamikor 14 éves koromban kezdődhetett. Akkor hagytam ott a Keresztény Családi Gyülekezetet. Kétszer mentem vissza azóta. Érzelem mentesen, csak kérésre. Nem kellet volna. Aztán jöttek a kapcsolatok. Judit, Tina, többiek. Tényleg azt láttam, ha én véget vetek valaminek, hiába próbálok egy jó baráti kapcsolatot fenntartani, nem megy. Valahol mindig elsiklik a dolog. Ha nem, akkor kikopik az ember. Mintha, csak azért lettünk volna barátok. Ez sokszor volt igaz. Munkára is igaz ez. Nem mentem vissza dolgozni, ahol már voltam. Úgy hiszem, ha valami véget ért, akkor abból már megtanultam mindent amit kellet. Most jön a csavar, meg egy beszélgetés, ami hol igazat adott, hol elgondolkodtatott

Szerencsém volt, s az első két győri koncerten ott lehettem. Egyszerre volt nagyon jó, és némileg csalódás is. Összességében, viszont továbbra is hallgatom őket, s megyek a koncerteikre. Csütörtök : Még nagyban dolgoztam, mikor jött az értesítés, hogy megnyertem a dedikált CD-t, és a páros belépőt. (Érted párosat, köszi! -_-) Adott volt, hogy megyek. Gyorsan átszerveztem a dolgaim, elintéztem mindent. Haza, majd vissza Győrbe. Közben megkérdeztem vihetem-e a fotómasinát. Meglepetésemre igent mondtak. Kicsit előbb érkeztem, így a Soulwave hangolását is hallottam, s egy számukat (Szélcsend) már a koncertre ismertem. Gyorsan megtaláltam a helyem, ott is maradtam. Soulwave egy fiatal zenekar. Számomra érdekes zenei világgal, de jók. Sajnos nem nagyon tudták az embereket felpörgetni, de ez a csütörtöknek, s annak volt köszönhető, hogy alig voltunk 100-120-an. Néha mellettük is elkapott a ritmus. A táncosabbak azért érezték a zenét. Rövid szünet után jött is Margaret Island . Találóan a Bol

Mára mikor kérdezik, hogy mégis miben hiszek, azt szoktam mondani, hogy a Porban. Persze hülyén néznek rám. Philip Pullman Sötét anyag trilógiájában van a Por. Az egész világon mindenhol ott van a Por. Ahogy az ember felnő egyre több rakodik rá. Ez a por természete. Ha meghalunk, a testünk egy másik helyre kerül. Itt a kapuban őrködő hárpiák, csak akkor engednek tovább, ha elmeséled az életed, s tetszik nekik. Kalandos, izgalmas életeket szeretik. A jó és segítőkész embereket. A gonosz, hazugokat nem engedik tovább, és ott kell maradniuk. Egy hosszú séta után egy portálhoz ér a lélek, ezen átkelve bekerül az ember a körforgásba, s Porrá válik. A Por elengedhetetlen része az életnek, ez élteti a dimenziókban (könyvben párhuzamos világok) az embereket, állatokat s daimonokat. A Por lebeg az ember körül, akár egy aura. A szivárvány színeiben pompázik, ahogy az ember kedve változik. Néha alakot is ölthet, ha figyelmeztetni akar, vagy valamit közölni akar. Az emberek egyre kevésbé látják ah

Egész sok inden torlódott most fel. Ott van a "Görbe-tükör" első ötlete a "Szabadon ébredők". Jó lesz, ha össze áll a fejemben, már több részlete is megvan, de a lényeg hiányzik. Nem tudom, miképp oldjam meg. Interjú, elbeszélés, párbeszéd vagy más. Ezen még agyalok. Aztán ott a Pullmanizmus kivonata. Na, az igazán jó. Sikerült nagyjából mindent össze illesztenem. ;) (Szerintem ezt fogom elsőnek megírni.) Végül az életemről is mesélnék már. Ja, s az álomnő megírása (poénból) is várat magára. Ennyi vár rám hirtelen! o.O

Megint annyi mindent leakarok írni, hogy egy nagy zagyvaság lenne. Megint beszélnék, olyanról is amiről már nem kéne. Viszont még mindig nincs kinek beszélni, így marad ez. Akár tetszik nekem, akár nem. Ahogy szoktam inkább időrendben haladok. Posta: Szerdán kezdtem. Egyből egyedül, kb félórás instruálás után, mehettem ki terepre. Vettem egy nagy levegőt, és neki futottam. Elég sok levelem volt, így három felé szabadultam csak. Másnap, a szórólapokat vittem ki, meg az elsőbbségieket. Itt lehet bakiztam, sajnos tényleg nem emlékszem... Péntekem volt az érdekes. Három napi levél gyülemlett fel, tudtam, hogy későn végzek. Siettem amennyire tudtam, kicsit még szerencsém is volt, elég sok kulcsot megkaptam. Fél négykor végezte is, úgy hogy inkább kétszer fordultam. Szeretem a munkát, nagy a mehetnékem s ezt most kiélhetem. Az emberek általánosságban kedvesek. Lévén helyettesítek, nekem alapból nincs kulcsom a házakhoz. (Igaz trükköket már tanulok.) Jó kint lenni, s menni. Most tízemeletes r

Fura volt, a mai nap. A postán elég egyszerűen mentek a dolgok. Oda, ott kicsi várakozás, aztán üzemorvoshoz mentem. Na itt már kicsit féltem legutóbb elutasítottak , így most csak arra válaszoltam mit kérdeztek. A szemem meg elég rossz, még mindig. A bal. Mindegy. Az, hogy ott jártam még a rendszerben volt. A dokinő mindent tudott, és... Most alkalmasnak ítélt. Nem tudom mi változott az elmúlt nyolc év alatt, de boldog vagyok. S kíváncsian várom mi lesz. :) Itt a két papír. A másik amiről mesélni akartam, hogy találkoztam Léna-val. Úgy döntöttem, hogy nem az egy órási busszal megyek, inkább a kettessel. Kávé a Mandulában, majd a buszhoz. Ott láttam meg. Igazán, mint mindig letámadtam. Mentségemre legyen mondva, neki nem szoktam köszönni. A köszönés, olyan végleges. Megszoktam, hogy nem teszem. Az elején jól elbeszélgetünk, aztán érzékenyebb témára eveztünk. Akkor akadtam ki, mikor mondta Attis így is ki lesz akadva, hogy velem beszélget. Előtte még ő kérdezte, mert haragszom Attis-ra.

Mindenkinek megvan a saját pokla. Mindenkinek más, hogy mit bír el. Nekem a magány a poklom, az hogy telik az idő s nincs mit felmutatnom. Ám mennyire igaz a mondás: "Ahhoz hogy tudd milyen a mennyország, meg kell járnod a poklot." Részben Adam hozzászólására fogok reagálni, részben írok, arról hogy mért érzem úgy, hogy most az árok mély. Mélyebb mint valaha hittem. (Lehet ez már szánalmas, de ha nem írom ki magamból megbolondulok.) 1.) Valóban, olyan ember vagyok, aki szívességet vár, ha én adok. Valóban nem figyelek az arányokra, mert hiszem, hogy a barátság önzetlen. Tény, hogy úgy nézhet ki a másik félnek, hogy csak a pénzére hajtok. Ez az amiből nekem nincs. Viszont ahol csak tudok segítek, sok esetben még pénz sem kérek... Hülye vagyok, mert ha megtenném, nem itt lennék, de hiszek abban, hogy lehet másképp is csinálni. Ezek szerint mégsem. Ez nagyon bánt. Csalódtam az emberekben. 2.) Igen, védem az érdekeim, s igen, keresem a helyem. Meséljek, hogy milyen, ha az embe

Gondolkoztam, hogy az emberek mért akarnak valakit elfelejteni. Nem tudom a választ. Két dologért nem szeretnék feledni, olyanokat akik rövidebb-hosszabb ideig voltak az életemre: egyik, hogy tanultam abból míg az életem részei voltak; a másik, hogy amíg emlékszik valaki ránk addig, élünk... Ha már nem emlékszik ránk, akkor halunk meg igazán. Ugyanakkor az emlékeink határoznak meg minket, azok vagyunk mi. Egyes emberek, vagy dolgok nem történik meg velünk, akkor nem tartanánk ott, ahol most vagyunk. Nem hozok példát, írtam már nemrég. Most inkább köszönetet mondok azoknak akiket ma már csak az emlékeimben élnek, már nem egy irányba visz a sorsunk. A Papám, a Mamám s IceCat a kivétel, de míg élek addig ők is! :) Köszönöm Neketek , hogy az lehetek aki vagyok: Papi -nak, hogy az Élet a legszebb ajándék. (Hiányzol, nagyon.) Mami -nak, hogy a halálos ágyán mindenki megbánja a bűneit. (Nem szabad haraggal élni. Hiányzol.) Peti -nek, hogy megmutatta kell a gyerekkor. (Általános második, legjo

Na jó nem egészen, de tényleg nem tudok aludni. Eljön az este, s félek, nagyon. Nem akarok az ágyba feküdni. Nem akarok egyedül ott lenni. Nem akarok az lenni aki voltam. Félek a sötéttől, hogy gondolkozzak, hogy érezzek. Csak akkor tudok aludni, ha világos van, vagy már nem bírok ébren lenni. Ettől még tudok aludni, 6-8 órákat. Viszont nem este. Mostanában mindig 3-5 óra közt feküdtem. Így sem jó, most sem érzem jól magam. A magány továbbra is emészt. Hiába zártam le, vagy tartok a jövőm felé. Rettegek attól ami előttem áll. Tudom, hogy ez így nem jó, de akárhányszor lefekszem keresem a test melegét, a hajat ahová elbújhatok, hogy megvédjen a világtól. A másik, hogy egy időre bezár a blogom. Nem teljesen, de az igazán személyes részek, amik másról is szólnak el lesznek rejtve. Egy időre mindenképp. Ennek oka, hogy páran nem értik, ez a blog az enyém, amit írok csak rám tartozik. Nem kell olvasni, ha nem tetszik. Egyéni véleményem, nem erőltetem senkire. Mégis felhasználták ellenem, s

Eljött az idő, hogy újra kezdjem az életem. Mindent, elölről már nem tudom, de tabula rasa még lehet. Ha tehetném most elköltöznék, valahova messzire. Ez viszont nem adatott meg, így kicsit felesben, de megteszem. 197 ismerősből 97-et töröltem, 69 pedig csak azt látja amit a világ is. Ennek itt volt az ideje, akikről azt hittem mellettem állanak elhagytak. Nem úgy gondolkodnak, ahogy én. Számukra más a barátság, s ezt nem tudom elfogadni. Tovább lépek. Tovább új barátságokba, új szerelembe, új munkahelyre, új életbe. Tudom sokszor fog még fájni, sokszor visszafogom még ezt sírni. 31 évet nem tudok kitörölni, nem is kell. Már tudom mit nem akarok. Most előre kell néznem. Rájönnöm ki vagyok én, mennyit adtak hozzám azok akikben csalódtam. Meg kell értenem, mit tartogat nekem az élet. Látni szeretném, hogy az írás a jövőm, a fotózás vagy a programozás. Merre visz az élet, s hol lehetek sikeres. Ehhez az kell, hogy mindent magam mögött hagyjak, és ne féljek előre menni. Ennek első lépése m

Mindenképp azzal kezdeném, hogy szerintem a szerelem és a gyűlölet egy azon érzelem. Csak egy hajszál választja el. Egyiknél sem bírod nélküle. Tudni akarod hol van, mit csinál. Ez csak az igaz gyűlöletre igaz... Inkább mesélek hogyan lett vége Léna-val. Szinte biztos, hogy nagyon hosszú lesz. A kezdetét meséltem, azt is, hogy Attis (a legjobb barátom) szerelmet vallott neki. Ez lett a veszte a kapcsolatnak. Majd mutatok képeket a beszélgetéseikből. Érdekesek. Utólag azt mondta Léna, hogy karácsonykor kezdett kételkedni abban, hogy mi egymáséi vagyunk.Majd január 2-án találkozott Attis-sal. Ez már teljesen a kifelé vezető út kezdete volt. Sokat beszélgettek, és ráébredt arra, hogy ez nem működik, s Attis-t szereti. Csak azért választott engem, mert velem már  "múltja" volt. Ezt nem akarta eldobni. Itt én ezt le is zártam. A tüske megmaradt, de minden ment a maga útján. Csakhogy megint távolodott tőlem, s láttam valami nem stimmel a beszélgetéseikben Attis-sal. Végül újra talá

Ahogyan szoktam összegzem az elmúlt évet, s előre tekintek. Igaz késtem egy napot, de elmondom mi volt. Talán életem egyik legjobb éve volt. Így is kezdem... 2015 röviden: A legfontosabb, hogy végig sikerült dolgoznom. Jó volt. Mindig menni, ott lenni a dobozgyárban. Nem mondom, hogy a kedvenc munkahelyem volt. Lehet takarításra vagyok ítélve, mert itt is az voltam. Persze, az sem ment lassan. Voltak velem problémám, de elég jól elvoltam. Az első félév Nia-ról szól. Rengeteget udvaroltam neki. Élveztem minden pillanatát. Vele együtt indult el igazán a fotózás is. Szólt, hogy mikor merre legyek, s már fotózhattam is a majorettet. Ez hozta azt, hogy elkezdte jobban ismerni. Több felé mentem, több dolgot fotóztam. Imádom fotózni a falu lányait. Mindegyiküket valami másért. Sok helyre elcsaltak, sok csapatot megismertem, sőt már a fotósukká is lettem valamennyire. :D Aztán jött az év második fele. Oké,kicsit több mint fél év ahogy külön vettem. Májusban kezdődött Lili-vel. Egy kicsit belel