Ugrás a fő tartalomra

Inszomnia

Na jó nem egészen, de tényleg nem tudok aludni. Eljön az este, s félek, nagyon. Nem akarok az ágyba feküdni. Nem akarok egyedül ott lenni. Nem akarok az lenni aki voltam. Félek a sötéttől, hogy gondolkozzak, hogy érezzek. Csak akkor tudok aludni, ha világos van, vagy már nem bírok ébren lenni. Ettől még tudok aludni, 6-8 órákat. Viszont nem este. Mostanában mindig 3-5 óra közt feküdtem. Így sem jó, most sem érzem jól magam. A magány továbbra is emészt. Hiába zártam le, vagy tartok a jövőm felé. Rettegek attól ami előttem áll. Tudom, hogy ez így nem jó, de akárhányszor lefekszem keresem a test melegét, a hajat ahová elbújhatok, hogy megvédjen a világtól.

A másik, hogy egy időre bezár a blogom. Nem teljesen, de az igazán személyes részek, amik másról is szólnak el lesznek rejtve. Egy időre mindenképp. Ennek oka, hogy páran nem értik, ez a blog az enyém, amit írok csak rám tartozik. Nem kell olvasni, ha nem tetszik. Egyéni véleményem, nem erőltetem senkire. Mégis felhasználták ellenem, s ez nem tetszik. Itt akartam minden gondolatom leírni, kiírni ami bánt, s ami éltet. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy a jogok. Nem sértettem meg senkiét. Nem használtam valódi neveket (pár kivétel), hovatovább nem írtam le sosem a vezetéknevet. Az, hogy rálehet jönni ki ki, már nem az én problémám. A fotók amik az oldalon vannak mind személyes fotók, akár ha te írnál, s tennél ki képeket Facebook-ra, Tumblr-re, vagy Twitter-re. Szóval, csak a békesség miatt, kicsit csendesebb leszek. Igaz nagyon már nincs mit kiírni, egy poszt lesz még, ha megírom ami esetleg bántó lehet. Ezt viszont nem tudom mikor teszem láthatóvá. (Vagy az lesz az elejétől, s a pár nevet is megváltoztatom. Persze a nevek utalnak a tulajdonosára.)

Ennyit szerettem volna most...Visz az élet!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!