Ugrás a fő tartalomra

Újra kezdem

Eljött az idő, hogy újra kezdjem az életem. Mindent, elölről már nem tudom, de tabula rasa még lehet. Ha tehetném most elköltöznék, valahova messzire. Ez viszont nem adatott meg, így kicsit felesben, de megteszem. 197 ismerősből 97-et töröltem, 69 pedig csak azt látja amit a világ is.

Ennek itt volt az ideje, akikről azt hittem mellettem állanak elhagytak. Nem úgy gondolkodnak, ahogy én. Számukra más a barátság, s ezt nem tudom elfogadni. Tovább lépek. Tovább új barátságokba, új szerelembe, új munkahelyre, új életbe. Tudom sokszor fog még fájni, sokszor visszafogom még ezt sírni. 31 évet nem tudok kitörölni, nem is kell. Már tudom mit nem akarok.

Most előre kell néznem. Rájönnöm ki vagyok én, mennyit adtak hozzám azok akikben csalódtam. Meg kell értenem, mit tartogat nekem az élet. Látni szeretném, hogy az írás a jövőm, a fotózás vagy a programozás. Merre visz az élet, s hol lehetek sikeres. Ehhez az kell, hogy mindent magam mögött hagyjak, és ne féljek előre menni. Ennek első lépése ma jött el, új meló. Más mint eddig, s állandó éjjel. Így akármit is akarok, időm lesz rá, s lesz keresetem is. Most ezt szeretném, ismerkedni, barátokra lelni. Lehet még sok pofon vár, de már máshogy állok a dolgokhoz.

És hiszem valahol felém tart az én vörös démonom!

Nem leszek senki bolondja!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...