Ugrás a fő tartalomra

Újra kezdem

Eljött az idő, hogy újra kezdjem az életem. Mindent, elölről már nem tudom, de tabula rasa még lehet. Ha tehetném most elköltöznék, valahova messzire. Ez viszont nem adatott meg, így kicsit felesben, de megteszem. 197 ismerősből 97-et töröltem, 69 pedig csak azt látja amit a világ is.

Ennek itt volt az ideje, akikről azt hittem mellettem állanak elhagytak. Nem úgy gondolkodnak, ahogy én. Számukra más a barátság, s ezt nem tudom elfogadni. Tovább lépek. Tovább új barátságokba, új szerelembe, új munkahelyre, új életbe. Tudom sokszor fog még fájni, sokszor visszafogom még ezt sírni. 31 évet nem tudok kitörölni, nem is kell. Már tudom mit nem akarok.

Most előre kell néznem. Rájönnöm ki vagyok én, mennyit adtak hozzám azok akikben csalódtam. Meg kell értenem, mit tartogat nekem az élet. Látni szeretném, hogy az írás a jövőm, a fotózás vagy a programozás. Merre visz az élet, s hol lehetek sikeres. Ehhez az kell, hogy mindent magam mögött hagyjak, és ne féljek előre menni. Ennek első lépése ma jött el, új meló. Más mint eddig, s állandó éjjel. Így akármit is akarok, időm lesz rá, s lesz keresetem is. Most ezt szeretném, ismerkedni, barátokra lelni. Lehet még sok pofon vár, de már máshogy állok a dolgokhoz.

És hiszem valahol felém tart az én vörös démonom!

Nem leszek senki bolondja!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.) [youtube http://www.youtube.com/watch?v=R3UGbFtNVbA&hl=hu_HU&fs=1&border=1] [youtube http://www.youtube.com/watch?v=yYmyhEcvEvM&hl=hu_HU&fs=1&border=1]