Tél volt..hideg tél,mikor megismertem
Egy kedves de furcsa srác ült egy széken mellettem...
Kérdezgetett de én félve tőle alig válaszoltam
Majd eltűnt egy időre s talán még nem is hiányoltam
Mert akkor még nem ismertem,nem úgy mint most...
Egy nap újra összehozott minket a sors
Napok teltek és egyre közelebb kerültünk egymáshoz
jobban megismertem és megláttam általa egy más világot
Felnyitotta szemem és ő maga is változott
Bár útjainkat keresztezte egy két dolog
A nehezén túl vagyunk már mind a ketten
És ott vagyunk,segítünk egymásnak szóban s cselekedetben
Ha a sors úgy hozza,hogy messze kerülünk egymástól
El nem veszítjük egymást és üzenünk majd a távolból
Mert egy láthatatlan szál összeköt minket
Bár még nem tudom néha mit mire véljek
Ő a barátom , és mindig is az marad
Kedves, odaadó, igazi művész-alkat
Programozó-költő, életművész...
Maximálisan tisztelem egész lényét
Ha elém fal kerül ő mindig készen áll
Hogy segítsen,támogasson,számíthatok rá
És,bár lehet hogy néha nehezen mutatom,
Én ugyanígy vagyok Vele,hívhat bármely hajnalon!
Lehet,sok mindenben más vagyok mint Ő,
De szívemben ő sok férfi közül az első
Akire felnézek és tisztelem...
Mindegy ki mit mond róla,vagy mit nem...
2010.X.16.
Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)