Ugrás a fő tartalomra

Vers ReB-től

Tél volt..hideg tél,mikor megismertem
Egy kedves de furcsa srác ült egy széken mellettem...
Kérdezgetett de én félve tőle alig válaszoltam
Majd eltűnt egy időre s talán még nem is hiányoltam

Mert akkor még nem ismertem,nem úgy mint most...
Egy nap újra összehozott minket a sors
Napok teltek és egyre közelebb kerültünk egymáshoz
jobban megismertem és megláttam általa egy más világot

Felnyitotta szemem és ő maga is változott
Bár útjainkat keresztezte egy két dolog
A nehezén túl vagyunk már mind a ketten
És ott vagyunk,segítünk egymásnak szóban s cselekedetben

Ha a sors úgy hozza,hogy messze kerülünk egymástól
El nem veszítjük egymást és üzenünk majd a távolból
Mert egy láthatatlan szál összeköt minket
Bár még nem tudom néha mit mire véljek

Ő a barátom , és mindig is az marad
Kedves, odaadó, igazi művész-alkat
Programozó-költő, életművész...
Maximálisan tisztelem egész lényét

Ha elém fal kerül ő mindig készen áll
Hogy segítsen,támogasson,számíthatok rá
És,bár lehet hogy néha nehezen mutatom,
Én ugyanígy vagyok Vele,hívhat bármely hajnalon!

Lehet,sok mindenben más vagyok mint Ő,
De szívemben ő sok férfi közül az első
Akire felnézek és tisztelem...
Mindegy ki mit mond róla,vagy mit nem...

2010.X.16.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...