Ugrás a fő tartalomra

Vers ReB-től

Tél volt..hideg tél,mikor megismertem
Egy kedves de furcsa srác ült egy széken mellettem...
Kérdezgetett de én félve tőle alig válaszoltam
Majd eltűnt egy időre s talán még nem is hiányoltam

Mert akkor még nem ismertem,nem úgy mint most...
Egy nap újra összehozott minket a sors
Napok teltek és egyre közelebb kerültünk egymáshoz
jobban megismertem és megláttam általa egy más világot

Felnyitotta szemem és ő maga is változott
Bár útjainkat keresztezte egy két dolog
A nehezén túl vagyunk már mind a ketten
És ott vagyunk,segítünk egymásnak szóban s cselekedetben

Ha a sors úgy hozza,hogy messze kerülünk egymástól
El nem veszítjük egymást és üzenünk majd a távolból
Mert egy láthatatlan szál összeköt minket
Bár még nem tudom néha mit mire véljek

Ő a barátom , és mindig is az marad
Kedves, odaadó, igazi művész-alkat
Programozó-költő, életművész...
Maximálisan tisztelem egész lényét

Ha elém fal kerül ő mindig készen áll
Hogy segítsen,támogasson,számíthatok rá
És,bár lehet hogy néha nehezen mutatom,
Én ugyanígy vagyok Vele,hívhat bármely hajnalon!

Lehet,sok mindenben más vagyok mint Ő,
De szívemben ő sok férfi közül az első
Akire felnézek és tisztelem...
Mindegy ki mit mond róla,vagy mit nem...

2010.X.16.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!