StarWish furcsa világa!

Elkészültem az oldal menü részével. Ennek megfelelően, az összes aloldal működik. Néhány plugin is bekerült, párat viszont töröltem. Majd valamikor részletesen leírom, hogy mit használtam hol. Igen itt a poszt végén, egy random kép van. Tegnap előtt (előtt) készítettem. Érdekes, hogy majdnem 800 posztom van, de alig párnál van fotó. Pedig mindnél lehetne, van vagy 27.000 képem. :D A fotó nem a namíbiai Tsaobis Park ban készült. :) (Igen ez egy utalás egy valamikor megírom majd posztra!)   [exif id="4050" show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"]

Egy ilyet szeretnék, nagyon! :) Lehet kéne csinálni egy kívánság oldalt. Bár ezzel az a baj, hogy limitált, már alig lehet kapni. A férfi verzió erre van: Twisty Onesie Grey Heavy Melange

Megint alig blogolok, pedig annyira nem is fárasztó. Mindegy. Pár dolgot elakartam mesélni, és egy három álomnapló is vár közzé tételre.De most csak az Anis részt mesélem el. A többi holnapra marad. Csütörtök: Elkezdtem a blogom megcsinálni, a design kb. félig kész. A lényeg megvan, így neki álltam a bejegyzések javításának. Így találtam meg azokat a bejegyzéseket amit róla írtam. Gondoltam elmesélem neki, hogy mi volt akkor. Semmi mást nem akartam, csak, hogy tudja. Írtam a tesójánk. Nem kis meglepetésemre még aznap fel is bukkant. Szinte szokásunkká vált, most is éjfélig volt. Jókat nevettünk, élvezte, hogy írtam róla. Mesélt is egy keveset. Most is ugyan olyan rejtélyes, mint mindig is volt. Végül elváltak útjaink, egy puszis búcsúban. Péntek-Szombat: Sokat gondolkodtam, mi legyen. Kikezdjek vele, vagy sem? Egyáltalán folytassam a barátkozást? Végül az igen mellet tettem le a voksom. Írtam Neki, de akkor már eldöntöttem, csak barátság. Ani valahogy felpörget, ha jó kedve van. Ez,

Többen itt voltunk, aztán volt földrengés, majd egy lökés hullám. Minden elkezdett roncsolódni. Érdekes módon az idősebbek estek el előbb. Majd elküldtek párunkat biztonságba. Rájöttünk, hogy ha jó helyen vagy nem lesz bajod. Visszatértünk, és szóltunk, de addigra páran elvesztek. Olyan is aki nekem fontos, nem tudom ki. Aztán elmentünk kajáért és belénk kötöttek. Közben volt több lökés hullám, meg kiderült nincs áram, egyáltalán nincs. Helyszínek: itthon, kert, Erfurti buszmegálló. Csak kasperre meg edére, Gábrisra emlékszem.

Viszlát régi barátom, A múltat most itt hagyom, Emlékeket neked adom, Álmokat mind kidobom. Ne feledj kérlek minket, Őrizz szép emléknek, Vad szerelmeknek, És kedves embereknek. Nézz vissza bármikor, Kívánj szebb napot, S ne add fel kívánságod, Mi sem adjuk a te álmod. 2014.IV.22 (IceCat)

Ilyen lenne ha a Disney feltámasztaná a Firefly extico . Biztosan nézős lenne. Ezen a rajzon totál szerelmes lettem Kaylee-be ( Jewel Staite extico ). Azért is szerettem igazán, mert Joss Whedon extico szerelem gyereke. Tökéletesen megírt világ. A kép alkotója: Stephen Byrne, itt több rajz fbico is található tőle!

Már megvan a régi blog mentése, most már fent van a Facebook és a Twitter arhívum is! (Linkek hamarosan!)

Most épp tesztelek, meg agyalok, milyen legyen a blog. Szeretném kicsit közelebb vinni IceCat legrégebbi blogjához, de közben moderné tenni. Az ötlet az, hogy újra rajzos lesz. Az alap Twitter Bootsrap lesz, azon lesz a rajzos megoldás. A posztok, ha egy nap lesznek akkor egy boxban lesznek, és csak az idő lesz kiírva. Maga az időpont is nagyobb szerepet kap mostantól. Nem mintha fontos lenne, de több kisebb bejegyzésem is lesz. Nem napló lesz a blog, inkább log... Tudom ugyan az, de a log részletesebb több mindent látat.

Nekiálltam az IceCat emlékoldalnak. Elárulom eléggé kikészít átmásolni egyik helyről a másikra. Most tartok 2004-nél, 2007-től jön a neheze. 2011-től meg még inkább akkor már lesz fb is. Nem gondoltam, hogy néha ennyire a könnyezés határára jutok, s ennyire hiányzik. Fura kicsit, bár tény példaképem volt, s minden hibájával együtt rajongásig szerettem. Miatta létezik ez a bolg is. Azt hiszem ez mindent elmond...

Na igen, 20 év után ez a pillanat is eljött. Azért döntöttem úgy, hogy elmesélem a történetem, mert láttam már magányos embert, és lassan tönkre menő házasságot amiatt hogy az emberek titkolják lényük egy részét. Nem kell itt nagy dologra gondolni. Mások titkait nem cseveghetem ki, de a sajátom megosztom. Én az overállokért vagyok oda. Ez persze azért magyarázatra szorul. Szóval itt jön a mese. Közel húsz évet igyekszem elmesélni, így bocsánat ha valahol zavaros. Első tapasztalatok: Igazából a bodyk, és az ovárállok iránti szeretetemet nem tudom hova vissza vezetni. Az első emlékeim amiből három van azok ezek... Még kicsik voltunk, nagy tesómmal találtunk két "lányka" egyberészes fürdőruhát. Nem kell ragoznom fel próbáltuk, s nekem tetszett. Ez később elkerült tőlünk. Itt egy időre semmi nem volt. A következő emlékem, hogy az osztály társam hosszú ujjú tornadresszét veszem fel. Lebuktam mondanom sem kell. Azért sikerült kimásznom a pácból úgy emlékszem. Erről se többet! A har