StarWish furcsa világa!

Akkor írjuk, majd később kap címet. Előbb szemüveg törlés, nagyon koszos! ... Kész, akkor amíg várjuk a KisRókát addig mesélek. Van itt minden, az Ő történetének folytatása, munka, oldal, játék meg egy csepp Valóvilág is! :D De akkor az elején. Kicsit több mint egy hét telt el mióta legutóbb voltam. Sok változás nincs. Jobb kedve van, elfogadta, hogy bent kell lennie. Kicsit többet beszélgetünk fb-n mint szeretném de belefér. A legnagyobb változás, hogy más lett. Tényleg szinte egy új KisRókát kaptam. Minden szempontból. Szerethető, és gyönyörű. Most hétvégén egy nagy próba előtt állunk, együtt fogjuk tölteni mind a három napot. Utána vissza kell még mennie. Ez a hétvége más lesz, nekem is. Nem is az a jó szó hogy félek. Inkább várom hogy mit hoz. Rakodni fogunk, és kicsit pihenni is. Egy éjjel ott, egy itt. A Pszihomókuska (KisRóka orvosa) velünk van. Vagy nem, ezt máig nem tudom biztosan. o.O Hétfőn szeretnék vele beszélni, hogy mit gondol a dolgokról, a hétvége után hogy gondolja a

Elfeledett Gyere figyelj kicsit kedvesem, Nézd hogy szerte foszlok mindenem, Elveszik egy hangban az életem, Semmi nem marad meg nekem. Nincs más csak egy álomkép, Veled vagy nélküled meghalnék, Elmosódott a valóságban élnék, Elfeledett világot szeretnék. Nézd hogy változik a világ veled, Minden lassan elsiklik mellettem, Nem marad ki megőriz emlékeiben, Elfelednek mint a tündérmeséket. Nincs más csak egy álomkép, Veled vagy nélküled meghalnék, Elmosódott a valóságban élnék, Elfeledett világot szeretnék. Hallgasd a szavak mit sem érnek, Visszhangok elhalnak a szélben, Hangon nem hallatszik néked, Eltűnök a hajnali napkeltében. 2014.I.20. [spoiler intro="Háttér" title="KisRókának"]Mikor elkezdtem írni még nem volt tiszta, hogy mi is lesz belőle. Vers lesz-e egyáltalán. Köznem mentek a fülembe Neil Young számai. Szép lassan kialakult a kép. Először a három verse, végül a refrén. Azt tudtam, hogy a hang fontos lesz benne. A másik a homály, az álmok. Hazudok, hogyha azt

Nem, ez nem egy mese. Gondolkoztam tegnap és tegnap előtt is, hogy megírja-e ezt, de végül úgy döntöttem úgy kerek ha az utolsó pillanatban írom meg. Ez egy lezárása az elmúlt négy napnak. Péntektől máig. Remélem még ma befejezem, legkésőbb este a következővel együtt szeretném ki tenni. [spoiler intro="Flashback" title="A KisRóka"]Hamarosan![/spoiler] Igazából ezek levelek voltak jobb napjaikon ezeket dolgozom át kicsit. Azért így mert jól tükrözik az akkori lelkiállapotomat. A nevek persze kimaradnak, s némileg kiegészítem. Szombat: Kezdem az elején. Mikor oda értünk lefagytam, hogy merre lehet. Aztán mikor meglett igazából szégyent éreztem. Szégyent mert nem jutottam semmire, mert hagytam eddig süppedni. Akit akkor kipenderített onnan a tesója, az nem az a KisRóka volt akit én ismerek. Egy roncs volt. Miközben a szívem ott valahogy összetört, éreztem, hogy azt kell tenni amit terveztünk. Nem sokkal később elsírta magát. Akkor volt hogy közöltem vele. Vagy bemegy,

Most végre úgy jött ki, hogy írni is tudok. Sajnos nem azt amit elsőnek kéne, de az is sorra kerül. Most a munkámról mesélek. Mielőtt belevágok jön egy flashback... [spoiler intro="Flashback" title="A doánybolt"]Még tavaly júliusban bent voltam a Nyufigban (értsd.: Nyugdíj folyósító), ott adtak pát munka lehetőséget. Kettőt hívtam. Az első a dohány bolt volt. Szerencsére fel is vettek. Augusztusban kezdtem, semmi igazán érdekes nem volt addig, míg egyik hétfőn bementem, s nem azok voltam akiket megszoktam. Egyik napról a másikra elküldték őket. Azóta tudom velemi is bármikor lehet ez. A közvetlen főnököm anyjával kerültem egy helyre. Nem, nem tulaja boltnak, csak beosztott. Előtte bankos volt. Nem igazán értettük meg egymást, s sosem adott nekem munkát, a hibáimból szokásosan elefántot csinált. Végül csak ő maradt. Teltek a hetek, én közben egyre több mindenbe ártottam bele magam, már amennyire heti háromszor ezt lehet. Próbáltam valamennyire pótolhatatlan lenni. Ta

Vajon egy új év kezdetekor, akkor abban a 24 órában hány ígéret és fogadalom hangzik el? Idén nem fogok beszállni közéjük Reménykedem, hogy többet blogolok majd. Emlékezve így is IceCat-re, hiszen talán mi voltunk a legöregebb bloggerek. Ő 2001 óta, én 2003 óta írtuk. Most már csak én vagyok. Szeretem a blogom, szeretem az év eleji új kezdeteket. Mivel az utóbbi évben nem voltam, túl aktív, így szinte biztos, hogy flashbackel fogom megoldani az elmúlt esztendőt. Sok minden történt, KisRóka belépett az életemben, munkám is van. Fotózásban is haladok. Idén már talán társam is akad Kornél személyében. Szóval zajlik az élet, s idén a 30-at is betöltöm, paff. :) A világ változik, s vele én is. Mindenki. Fájó veszteségeim is voltak. Örömteli találkozások is akadtak. De sajnos a barátok inkább csak mentek, jönni nem jöttek. Összefoglalva ezt az össze-vissza bejegyzést, ha velem tartotok egy fura de izgalmas blogot követhettek. Az elmúlt év alkotásait fokozatosan hozom. Szerintem visszadátumoz