Ugrás a fő tartalomra

Új év, új kezdetek

Vajon egy új év kezdetekor, akkor abban a 24 órában hány ígéret és fogadalom hangzik el? Idén nem fogok beszállni közéjük Reménykedem, hogy többet blogolok majd. Emlékezve így is IceCat-re, hiszen talán mi voltunk a legöregebb bloggerek. Ő 2001 óta, én 2003 óta írtuk. Most már csak én vagyok. Szeretem a blogom, szeretem az év eleji új kezdeteket.

Mivel az utóbbi évben nem voltam, túl aktív, így szinte biztos, hogy flashbackel fogom megoldani az elmúlt esztendőt. Sok minden történt, KisRóka belépett az életemben, munkám is van. Fotózásban is haladok. Idén már talán társam is akad Kornél személyében. Szóval zajlik az élet, s idén a 30-at is betöltöm, paff. :)

A világ változik, s vele én is. Mindenki. Fájó veszteségeim is voltak. Örömteli találkozások is akadtak. De sajnos a barátok inkább csak mentek, jönni nem jöttek. Összefoglalva ezt az össze-vissza bejegyzést, ha velem tartotok egy fura de izgalmas blogot követhettek. Az elmúlt év alkotásait fokozatosan hozom. Szerintem visszadátumozom őket ahogyan szoktam. Persze mindig jelezni fogom. A kinézet továbbra sem végleges, de sosem lesz az. :)

Nos, szóval kitartást az évhez, talán idén eljő a zombiakolkapszis. :D Én már várom. :P

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...