StarWish furcsa világa!

Sokat gondolkodtam, hogy mit írjak évvégére. Főleg úgy, hogy van egy rakás elmaradásom... Megint. Ezeket valószínű csak abban az öt napban pótolom, ami még megmarad. Azt viszont még mindig nem tudtam mit írjak. Újévet nem itt, s nem így szoktam kívánni. Összefoglalót elsején szoktam írni. Ez a nap valahogy mindig "lukas", unalmas. Igaz bár, hogy sokat írtam idén, s elég nagy lendületet kapott a blog. Sőt, még a kinézet is (majdnem) kész lett. Jelenleg nem tudok többet hozzá tenni, de lehet holnap kitalálok valami. Írni, meg az elmaradásokat nem akartam. Nincs hozzá kedvem. Ezért is lett végül ez a semmi poszt. Csak megírni, hogy nem szeretem az évnek ezt a részét. Karácsony jó, nagyon is. A két ünnep köze, viszont szar. Szinte mindig beteg vagyok ilyenkor (sok kaja), pénz sincs (érthető). Aztán jön az a buli, amit sosem szerettem igazán. Csak bele kényszerültem. Mire újra élet képes lettem, meg mindig eltelt a szünet. Szóval nem szeretem az új kezdetet. Talán átállok a kínai

Sok idő után végre sikerült ez is. Kettesben találkoztam Amy-vel. Fura volt, mert eddig nem jött össze, és azért is, mert ha társaságban vagyunk, akkor csak egymásra figyelünk szinte. Most valahogy nem volt meg ez az érzés. Persze, most is a megszokottat hoztuk, de nem volt mire visszafogni magunkat. Talán ezzel veszett el az amit annyira szeretünk. Elején mondta mikor egymás kajába borultunk minden furán nézett. Ez a vidékiben volt. Igazán elhiszem a megdöbbenéseket, hiszen majd 15 év van köztünk, s néha tényleg félreérthető amit teszünk. Oké, mi meg képesek vagyunk rájátszani. Na, de a lényeg. Úgy volt, hogy a szabadban leszünk, de az idő közbe szólt. Eléggé esett ahhoz, hogy inkább fedett helyre vonuljuk. Pedig egyikünknek sincs baja az esővel. A döntést, én hoztam meg. Mandala lett. Mandaláról röviden annyit, hogy jó hely, de nagyon zsúfolt. Nem lehet igazán személyeskedni. Annyira közel vannak az asztalok, hogy ha akarod ha nem hallod a másikat. Amy Áfonyát rendelt, s mint kiderül