Ugrás a fő tartalomra

Évvégére

Sokat gondolkodtam, hogy mit írjak évvégére. Főleg úgy, hogy van egy rakás elmaradásom... Megint. Ezeket valószínű csak abban az öt napban pótolom, ami még megmarad. Azt viszont még mindig nem tudtam mit írjak. Újévet nem itt, s nem így szoktam kívánni. Összefoglalót elsején szoktam írni. Ez a nap valahogy mindig "lukas", unalmas. Igaz bár, hogy sokat írtam idén, s elég nagy lendületet kapott a blog. Sőt, még a kinézet is (majdnem) kész lett. Jelenleg nem tudok többet hozzá tenni, de lehet holnap kitalálok valami. Írni, meg az elmaradásokat nem akartam. Nincs hozzá kedvem.

Ezért is lett végül ez a semmi poszt. Csak megírni, hogy nem szeretem az évnek ezt a részét. Karácsony jó, nagyon is. A két ünnep köze, viszont szar. Szinte mindig beteg vagyok ilyenkor (sok kaja), pénz sincs (érthető). Aztán jön az a buli, amit sosem szerettem igazán. Csak bele kényszerültem. Mire újra élet képes lettem, meg mindig eltelt a szünet. Szóval nem szeretem az új kezdetet. Talán átállok a kínai újévre... Akkor meg azt nem fogom. Ekhh!

Hét másodperc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...