StarWish furcsa világa!

Oké elismerem, elég idióta cím. Máshogy viszont nem tudom megfogalmazni, hogy mit gondolok. Beszélgettem munkatársammal, vagy talán már nem is vele. A lényeg, hogy nekünk pasiknak kéne kezdeni, sőt végig irányítani, akár futni is a csajok  nők után. Nem szólaltam meg mert már belefáradtam azt hallgatni, hogy “komolyan, ezt megteszed”. Igen, de a nőknek nem ez kell. Hiába vagyok aki vagyok. Sőt, lassan kezdek egy életet is építeni. Ne is a mostot vegyük. Akkor sem jutottam sehova mikor senki voltam. Lehet, jelenleg jobb a helyzetem, de ne ezért legyen bármi. Pont emiatt nem is változtatok sok dolgon, csak amit a komolyabb munka megkövetel. Minden másban maradtam én. Tény, továbbra sem érdeklek senkit. Akkor meg hova fussak? Meg egyébként is. Honnan a frászból találjam ki, hogy tetszem egy nőnek, ha nekem kéne kezdeni. Az állandó elutasítás előbb-utóbb mindenkit felemészt. Nem így kéne lennie. Nem arról szólnak már a kapcsolatok amiről kellene. Ahh, hiányzik, hogy nem látok közös progr

Igazából nem is hiszem, hogy elmondom mit takar a cím. Persze, úgy sem bírom ki. A bajom, hogy még sehol sem tartok, az oda vezető úton. Március iszonyat messze van. Addig is csak olvashatok, videózok, de az nem ugyanaz. A valóság az, hogy úgy tekintek a dolgokra, mintha udvarolnék. Na, ez így elég bugyután hangzik. Mégis ez az igazság. Ismerem magam, s kell hogy az érzelmeim valahova leadhassam. Erre kell még várnom. Hozok majd információkat, meg képeket. Közben húzom a napokat, számolom a szívveréseket. Jobb most dolgozni, mint itthon lenni. Akkor gyorsabban telik az idő. És arra van szükségem. Addig is itthon, takarítok, rendet tartok. Sok tervem van. Talán a blog is végre elkészül. Mindig sok az elmaradt dolog. Az viszont biztos, hogy a feladataim kitartanak tavaszig. :) Készítő Picasa Fájlnév DSC_9360-1-510x340.jpg Fájl méret 35847 Szoftver Google Exif Verzió 2.2 Cím Thundershire Chelsea from WordPress http://starwish.hu/2017/10/collie/

Eredetileg úgy terveztem, hogy egész héten írom ezt a bejegyzést. Vártam, hogy valami fura, valami nagy történjen. Igazából történt is, s nem is. Lesz itt történet munkáról, Rei-ről, Angyal-t is bemutatom. Végül pár szó Aino-ról. :) Vágjunk bele. Az egész még múlt héten kezdődött. Itt járt Levir, s mesélt Rid-ről, s Rei-ről. Igazán meg sem lepődtem. Rid-nek csak a szája nagy, pedig tud ha akar. Szóval, olyan életművész mint az apja. Néztem, mert nem ezt vártam, de valahol tudtam, hogy ez lesz. Rei ott maradt a gyárban. Könyvel. Oké, határeset. Ezt viszont előre tudtam. “Sajnálom, hogy végül azt látom, hogy egy gyári meló felé robogsz.” Ez nagyon kiszámítható volt. Nem igazán értem a dolgokat, de nem érdekel. Csak volt infó elmondtam. Az utolsó amire még várok, na az még messzebb van. :D Emiatt is vártam, hogy majd jól összefutok velük. Végül ez nem történt meg, más viszont igen. Talán begeneráltam. :) Angyal-ról még nem meséltem. Igazából csak egy nő a gyárból. Nem velem dolgozik, s

Néha, fogalmam nincs mért nem írok. Viszont most hatalmas meglepetésre, három év után megváltoztattam a kinézetet. CsakÍrj a neve. Érdekes, de nem hittem, hogy én is eljutok ide, hogy ennyire letisztult sablonom lesz. Ahogy múlnak az évek tényleg a végén már csak ez marad. Az írás. Beleszerettem ebbe az írógép betűtípusba. Még sokat akarok javítani rajta. Az igaz meglepetés, a bal felső sarokban van. IceCat Neko. Ígértem, belecsempésztem :) Persze van még mit mesélni. (Igaz, elvan maradva, így most fura lesz.) Aino-val is érdekesen alakulnak a dolgok. Nem igazán tudom mit szeretne. Igaz én sem midig. Nem rég mondtam, hogy kényelmes a világ. Persze az előtt, hogy megismertem. Várható volt. Most, hol válaszol hol nem. Kezdem megszokni. Fura, de talán kezdem magam, vagy valami mást megtalálni. Nagyon boldog lennék, ha megismerhetném. Van benne valami amit csak kevesekben látok. Valami, ami miatt képes vagyok beleszeretni. Vagyis inkább tudni hol a helyem. Megint azt érzem, kényelmes a vi

Fura, hogy annyi év alatt egyszer sem adtam ezt címnek. Pedig jellemző rám, s sokszor lehetett volna. :) Igazán csak írni akartam egy kicsit. Jönnek a változások. A héten két olyan dologba is belefogok, ami alapjaiban változtatja meg az életem. Persze, kihatással lesz a blogra is, de az a jövőben fog kiderülni. Izgalmas rész jön. Most a napokban bepótolok bejegyzéseket. Ennek oka, hogy változni fog a kinézet, lehet nagyon. Lehet annyira nem, de fog. Ez biztos. Kicsit fáj új verziót adni a weboldalnak, de eljött az ideje. Persze, valahogy mindig belefogok csempészni egy macskát. Mondjuk Neko-t! ;)   from WordPress http://starwish.hu/2017/08/a-valtozas-szele/

Kicsit régebben voltam. Igaz azért twttr -en írom ki a történéseket. Munkálkodtam, megvettem az EFOTT jegyem. Volt egy Dramers találkozó is. Nagyjából ez volt a az elmúlt egy hónap ezt fogom hosszabban leírni. A munka még mindig fárasztó, de szeretem. Jó volt, most hogy egyik munkatársunk kiesett. Jobban ment minden. Végre megtanultam könyvelni. (Két hét alatt két hibám volt, ami azért nekem belefér.) Szeretem azt is csinálni, más fajta odafigyelést igényel. Többiekkel is jól kijövök, igaz vannak kisebb összezördülések. Az sem a raktárosokkal. Ezek aztán megoldódnak, vagy nem teljesen. Rájöttem, hogy nem hagyhatom magam. Fura, hogy vissza kell üvölteni. Ha ez kell nekik… Most jöjjön a cím miértje. Két hónapja ezt írtam: “Viszont, ha most valaki ismerős kerül a központba akkor már senki be nem meséli nekem, hogy nincs valami felsőbb irányítás. :P Legyen a kövi hat hónap.” Már akkor úgy éreztem, hogy túl nagy időt hagytam. Vagy túl kicsit? Azt biztos, hogy egyszer átírtam. Arra nem s

Valahol olvastam régebben, hogy egy cselekvést szokássá váltani 66 napba telik. Jelentem, ma 66 napja nem dohányzom. Ez 2 hónap egy hetet jelent. Viszont igaz, már csak ha iszok szokott kívánós lenni, máskor már inkább kitépném a másik kezéből, s leszoktatnám. :D Szóval igen, én sem hittem, de ez lett az első amit a bakancslistá mról kihúzhatok. (Ami már sikerült az megmarad a múltból. Majd írok erről.) from WordPress http://starwish.hu/2017/04/tenyleg-leszoktam/

Na jó, nem meg szokni, hogy ennyit írok. Csak most van mondandóm. Ez is már egy ideje itt van bennem most elmesélem. Egy ideje nézem a Girl Meets World-öt (csak azért sem Riley a nagyvilágban). Imádom, pont ott van az a báj amit keresek. Aki valahol én vagyok. És ez az ami hiányzik. Elmondom. Írtam, hogy a végletekig naiv tudok lenni, rátudok csodálkozni egy pillangóra, vagy akár hosszú percekig követni az ablaktörlőt. Csak egyszerűen kicsit gyerek maradni. Emellett, viszont már rég megtanultam hogyan intézzem a dolgaim. Egymagam is elboldogulok idegen helyen, idegen környezetben. Mégha néha döcögősen is. Ezzel a két tulajdonságommal úgy érzem már egyedül vagyok. Bár ismernék egy csajt, aki még képes tágra nyílt szemmel nézni egy koalát, vagy simogatni egy lajhárt. Érezni minden pillanatot. Vannak ilyen lányok… Tudom. Valahol azonban elveszik ez az egész. Tizennégy tizenhat évesen ez a csodálat kiveszik az emberekből. Akikben megmarad, mert akadt ilyen ismerősöm is, az burokban nevel

Csak kicsit kemény a poén. Egy hónapja dolgozom. Már sok mindent megtapasztaltam bent. Szeretek ott dolgozni. Viszont rájöttem, hogy biorobot vagyok. Ez egy jó kezdés ennek a bejegyzésnek. Innen viszont inkább csapongok. Annyira sok dolgon jár az agyam, miközben én sem tudom mit akarok, vagy akár szeretnék. Nem igazán látok előrébb az orromnál. Talán, csak jó lenne elszabadulni a városba. A munkáról úgy döntöttem, most nem írok. Pedig ez lett volna a lényege. Valahogy viszont most nem akarok róla beszélni. Pár hete néztem, hogy mégis mikor házasodnak a sorstársaim. Azaz, hogy hány évesen van az első házasság. Igazán megdöbbentem , mert a pasik 32.1, a csajok 29.3 évesen teszik ezt. (Átlag 30.7 év, 2014-es adat szerint.) Ami azt jelenti, hogy van fél évem találni egy 29 éves csajt, és hamarjában Vegas-ba menni, s összeházasodni. xD Persze, csak akkor, ha az átlagot akarom. Fura volt rájönni, hogy semmiről nem vagyok lemaradva, Érdekes viszont, hogy az anyuka átlagos kora első szülésn

Monológ következik, a boldogságról, és egyéb szívbéli dolgokról. Végül egy kép is lesz, akinek talán lesz értelme, vagy csak oda teszem… Elfogadom, hogy vannak pillanatok, mikor már az embernek elege van, s kiszállna. Bármerre nézel mindenki boldog. Ám, nem hiszem, hogy ezt ösztönösen keresnénk. Belénk nevelt elvárásoknak akarunk megfelelni. Gondoljunk csak a “boldogan életek míg meg nem haltak”-ra. Egyetlen embert mutass, aki az elmúlt száz évben született, és összejött neki. Alig akad. Főleg, ha időben egyre előrébb haladsz a mához. Mégis üldözzük a lelki társunkat aki biztosan nem létezik, csak egy kitalált szó, személy, aki a bennünk élő tükörképünk. Így nem is találhatjuk meg. Azzal sem értek egyet, hogy a genetikánk miatt lenne ez. Talán a szex, de akkor is csak a törődésre vágyunk. Legyen valaki akin levezetjük a szükségleteink. Az emberek alapból nem monogámok. Mi mégis ezt hajszoljuk. Ezzel juttatunk el oda másokat, hogy ha nem vagy boldog, akkor senki vagy. Boldogságot kép

Nem terveztem, hogy írok ma, de tényleg érdekes, fura és jó dolog is történt. Ezek meg már inkább le akartam írni. Kis inspiráció is jött! :D Volt egy kis időm meló közben, s a főnök is ott volt, így megkérdezem. Azért valamikor a raktározást is megtanítják? (Gépi nyilvántartást.) Azt a választ kaptam, hogy az kicsit bonyolult. Pislogtam egy kört, s jeleztem, hogy programozok, weblapot, és programokat. (A raktárvezetőnk mesterszakács.) Kicsit lefagyott, majd közölte, akkor ez még megbeszéljük. Kicsit rosszul esett, hogy ennyire lenézett, de egyenlőre ennyiben maradtunk. Pár órára rá, mentem fel kávét inni, nézem főnök balra, se gond. Attól még iszok, csak előbb mosdó. Jobbra Ivi … :O Mi van? Már másodszor. Nem igazán értettem. Miközben csináltam a kávét, meg is kérdezem, mi jót csinál erre, mármint a többiektől. Ő elfoglalt volt. Kiderült, hogy itt fog dolgozni. Érzéseim pusztán egy jelképes fejlövéssel tudtam kifejezni. Két műszakban fog járni, elvileg alkalmanként hétvégén. Ez csak

Most, hogy így olvasom, mindegy is! Vagy csak egy a tizenegyezerből. Ez lehetek én is, de most nem erre gondoltam. Csak próbáltam elbújni, vagy csak reménykedni, hogy egy fél városnyi gyárban nem futok össze vele. Nem tudom véletlen, vagy sem. Viszont fura, pont az nap, mikor aláírtam a szerződést… Lényeg, hogy nem esett jól, s nem akartam tudja hol vagyok. Persze, ez már mindegy. Ugyanitt, két kilót híztam. Ezzel elértem a rekordom, eddig nem voltam 65-nél több. Ezt most mindenki eméssze meg. Hétvégén jövök majd. Szerintem. from WordPress http://starwish.hu/2017/03/egy-tizenegy/

Bevallom változom. Sokat változtam az elmúlt egy évben. A blog kinézete már nem engem tükröz. Három éve mikor megcsináltam valóban ez voltam én. A színes, kissé bohém srác. Mára ez nem igaz. Máshogy, és másképp látom a világot. Tanultam az elmúlt évekből. Lehet azt is mondani, megkomolyodtam. Persze az örök naivitásom nem hagyom el. Hiszek... Olvasd tovább » from WordPress http://starwish.hu/2017/03/ujra-dolgozom/

Érdekes címet választottam így márciusban. (Hello Március!) Igazán észre sem vettem. hogy már két hónap eltelt. :O Igazság szerint valahol a gépemen készül a weboldal új sablonja. Lassan, nagyon lassan. Annyi mindent akarok bele, és kicsit nehéz megoldani. Kitalálom, gondolkodom, majd elvetem. Jelenleg a menüt próbálom a google maps-al összhangba hozni. Részben megy is, csak... Olvasd tovább » from WordPress http://starwish.hu/2017/03/telik-az-ev/

Nem hittem volna, hogy a bakancslistámból ez lesz az első amit kihúzok. Mikor beleírtam, akkor csak terv volt majd. Az, hogy neki álltam nem is volt tervezett. Viszont boldog vagyok, hogy egyedül és magamnak megcsináltam. Kihúzni csak 66 nap múlva fogom (akkor újra írok majd), mert ennyi idő egy szokást felvenni, vagy elhagyni! from WordPress http://starwish.hu/2017/02/remelem-vegleg/

Nem igazán találom mostanában a helyem. Mindig mindent halogatok. Várom a legjobb pillanatot amikor neki állok blogolni, de az csak nem akar eljönni. Valamit mindig kitalálok, hogy ne kelljen írnom. Általában sorozatot nézek, de azt már meguntam. Már egy ideje nem cigizek. Csak állok, és nézem ahogy telnek a napok. Legutóbb egy játékot vettem. A... Olvasd tovább » from WordPress http://starwish.hu/2017/02/az-elet-furcsa/