Ugrás a fő tartalomra

Collie

Igazából nem is hiszem, hogy elmondom mit takar a cím. Persze, úgy sem bírom ki. A bajom, hogy még sehol sem tartok, az oda vezető úton. Március iszonyat messze van. Addig is csak olvashatok, videózok, de az nem ugyanaz. A valóság az, hogy úgy tekintek a dolgokra, mintha udvarolnék. Na, ez így elég bugyután hangzik. Mégis ez az igazság. Ismerem magam, s kell hogy az érzelmeim valahova leadhassam. Erre kell még várnom. Hozok majd információkat, meg képeket. Közben húzom a napokat, számolom a szívveréseket. Jobb most dolgozni, mint itthon lenni. Akkor gyorsabban telik az idő. És arra van szükségem.

Addig is itthon, takarítok, rendet tartok. Sok tervem van. Talán a blog is végre elkészül. Mindig sok az elmaradt dolog. Az viszont biztos, hogy a feladataim kitartanak tavaszig. :)

Thundershire Chelsea



from WordPress http://starwish.hu/2017/10/collie/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!