Ugrás a fő tartalomra

Hová lett a báj

Na jó, nem meg szokni, hogy ennyit írok. Csak most van mondandóm. Ez is már egy ideje itt van bennem most elmesélem.

Egy ideje nézem a Girl Meets World-öt (csak azért sem Riley a nagyvilágban). Imádom, pont ott van az a báj amit keresek. Aki valahol én vagyok. És ez az ami hiányzik. Elmondom.
Írtam, hogy a végletekig naiv tudok lenni, rátudok csodálkozni egy pillangóra, vagy akár hosszú percekig követni az ablaktörlőt. Csak egyszerűen kicsit gyerek maradni. Emellett, viszont már rég megtanultam hogyan intézzem a dolgaim. Egymagam is elboldogulok idegen helyen, idegen környezetben. Mégha néha döcögősen is. Ezzel a két tulajdonságommal úgy érzem már egyedül vagyok. Bár ismernék egy csajt, aki még képes tágra nyílt szemmel nézni egy koalát, vagy simogatni egy lajhárt. Érezni minden pillanatot. Vannak ilyen lányok… Tudom. Valahol azonban elveszik ez az egész. Tizennégy tizenhat évesen ez a csodálat kiveszik az emberekből. Akikben megmarad, mert akadt ilyen ismerősöm is, az burokban nevelkedett. Amint viszont megmutattam neki milyen az élet ő is elvesztette ezt a bájt.

Tényleg, arra vágyom legyen valaki akivel ezredszer nézve a tejutat is csodálatos, és felfedezni új csillagot. Akivel az állatkert egy utazás, és aki nem bánt egyetlen állatot. Feküdni a mezőn, és nézni a madarat, dongót. Meg persze csatázni WC-papírral, fantázia harcot vívni két bottal. Megmaradni gyereknek, s közben élni mint a felnőttek. Én minden este esti mesét mondok majd ennek a szépségnek. :)

 



from WordPress http://starwish.hu/2017/04/hova-lett-a-baj/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...