Mindenképp azzal kezdeném, hogy szerintem a szerelem és a gyűlölet egy azon érzelem. Csak egy hajszál választja el. Egyiknél sem bírod nélküle. Tudni akarod hol van, mit csinál. Ez csak az igaz gyűlöletre igaz...
Inkább mesélek hogyan lett vége Léna-val. Szinte biztos, hogy nagyon hosszú lesz. A kezdetét meséltem, azt is, hogy Attis (a legjobb barátom) szerelmet vallott neki. Ez lett a veszte a kapcsolatnak. Majd mutatok képeket a beszélgetéseikből. Érdekesek. Utólag azt mondta Léna, hogy karácsonykor kezdett kételkedni abban, hogy mi egymáséi vagyunk.Majd január 2-án találkozott Attis-sal. Ez már teljesen a kifelé vezető út kezdete volt. Sokat beszélgettek, és ráébredt arra, hogy ez nem működik, s Attis-t szereti. Csak azért választott engem, mert velem már "múltja" volt. Ezt nem akarta eldobni. Itt én ezt le is zártam. A tüske megmaradt, de minden ment a maga útján.
Csakhogy megint távolodott tőlem, s láttam valami nem stimmel a beszélgetéseikben Attis-sal. Végül újra találkoztak. Nem nagyon volt beleszólásom, hogy ezt engedem, vagy nem. Már nem szeretett engem. Ragaszkodott igen. Elment én lezavartam egy féltékenységi jelenetet, hiszen éreztem vesztem. Haza jöttek, beszéltünk, hogy itt nem az van aminek látszik. Két nap múlva Léna, a kérdésre eltudja-e képzelni az életét velem, azt válaszolta nem. Összepakolt, és visszament Tavára. Oda, ahonnan elszökött. (Visszafogadták, így nem lesz gond.)
Itt jön a történet másik fele, ez volt az amit már nem tudott bevenni a gyomrom. Kedden reggel még velem ébred, s rajzoltam neki. Csütörtökön már Attis-sal ivott. Igaz nem túl szép tőlem, de figyeltem őket. Hozzáférésem volt Léna facebookjához. Vártam a pillanatot, hogy mikor írják le, szeretlek. Ezen a csütörtökön kaptam az első pofont. Kértem Attis-t, hogy öt után, ha Léna-t letette a színházban, akkor találkozzunk. Azt mondta, nem ér rá üzleti ügye van. Két óra múlva Léna írt neki, s azonnal ugrott, s eszé sem jutott, hogy velem találkozzon. Mikor kérdőre akartam vonni, nem vették fel a telefont. Ekkor már sejtettem, "aki udvarol, az meg akar baszni". Attis nem vitte volna mindenfelé Léna-t, ha nem akar tőle semmit. Pénteken aztán mind a ketten leírták magukat előttem. Suli után, megint találkoztak. Aznap Léna nem ment haza. Nekem végig azt kommunikálta osztálytársával van. Hittem neki, de sántított a történet. Szépen felépített hazugság volt. Meglepően szépen. Szombaton, valamikor délután esett vissza Tavára. Itt már megjött az amit vártam. "Szeretlek - Én is - Hogy jutottunk ide - Nem tudom - De olyan jó - Aha..." Ezt aztán meg is mutattam nekik, hogy látom, lezártam a kapcsolatot velük. Válasznak ezt kaptam: "Hogy mi nem úgy van ahogy gondolod. De nem vagyok benne biztos, hogy érdekel mert a tényeken nem változtat." Nem tudom ezt hogyan lehet érteni. Este aztán kiderült, hogy ott aludt. Kétlem, hogy nem basztak. Igazából mindegy is. Itt vannak a képek, hogy nem viccelek...
Végül csak kérdéseim maradtak, túl sok. Ha ők a jók, s én vagyok a rossz, akkor mért hazudtak nekem. Talán túl sokszor is. Hogyan egyeztethető össze a hitrendszerükkel, hogy a hátam mögött kialakuljon ez? Léna-nak csak arra voltam jó, hogy én idióta támogassam míg megerősödik? Nem voltam más, csak egy létra? Hogy tud Attis elszámolni magával, két (egy héttel) nappal, hogy kivettem a farkam, ő már ott is van? Milyen értékrend szerint ad fel egy 15 éves barátságot egy lányért? Ezekre egy választ tudok biztosan: sosem voltam legjobb barát, sosem voltam szerelem. Ez fáj legjobban, az árulás.
Nem mondtam senkinek, de itt leírom mi fáj, s mért nehéz lépni... Egyfelől az árulás mindkét fél részéről, nincs talajom. Csak a családom maradt. Akiben hittem elveszett. A másik, hogy Léna vevő volt a fétisemre (vajon csak miattam?), minden nap bodyban volt, s szerette az overálokat. Megint elveszteni egy ilyen lányt. Lelkem kezd darabokban lenni. Persze én hibázok, ezzel is, s azzal is, hogy nagyon szeretek. Nálam nem kérdés, hogy fürdessem, haját mossam, töröljem, masszírozzam, keltsem, kávét hozzak, reggelit csináljak, rajzoljak neki. Ez viszont vissza üt, ezt kevesen tudják elviselni. Tudni kell nagyon bújós vagyok. Léna is az volt, s bolond. Vége, elszállt egy másik faszra, a zavaró, hogy ez a fasz Attis-é. Egyszer talán megbocsájtom, de biztosan nem mostanában...
Két vers is írodott azok is itt vannak.
Inkább mesélek hogyan lett vége Léna-val. Szinte biztos, hogy nagyon hosszú lesz. A kezdetét meséltem, azt is, hogy Attis (a legjobb barátom) szerelmet vallott neki. Ez lett a veszte a kapcsolatnak. Majd mutatok képeket a beszélgetéseikből. Érdekesek. Utólag azt mondta Léna, hogy karácsonykor kezdett kételkedni abban, hogy mi egymáséi vagyunk.Majd január 2-án találkozott Attis-sal. Ez már teljesen a kifelé vezető út kezdete volt. Sokat beszélgettek, és ráébredt arra, hogy ez nem működik, s Attis-t szereti. Csak azért választott engem, mert velem már "múltja" volt. Ezt nem akarta eldobni. Itt én ezt le is zártam. A tüske megmaradt, de minden ment a maga útján.
Csakhogy megint távolodott tőlem, s láttam valami nem stimmel a beszélgetéseikben Attis-sal. Végül újra találkoztak. Nem nagyon volt beleszólásom, hogy ezt engedem, vagy nem. Már nem szeretett engem. Ragaszkodott igen. Elment én lezavartam egy féltékenységi jelenetet, hiszen éreztem vesztem. Haza jöttek, beszéltünk, hogy itt nem az van aminek látszik. Két nap múlva Léna, a kérdésre eltudja-e képzelni az életét velem, azt válaszolta nem. Összepakolt, és visszament Tavára. Oda, ahonnan elszökött. (Visszafogadták, így nem lesz gond.)
Itt jön a történet másik fele, ez volt az amit már nem tudott bevenni a gyomrom. Kedden reggel még velem ébred, s rajzoltam neki. Csütörtökön már Attis-sal ivott. Igaz nem túl szép tőlem, de figyeltem őket. Hozzáférésem volt Léna facebookjához. Vártam a pillanatot, hogy mikor írják le, szeretlek. Ezen a csütörtökön kaptam az első pofont. Kértem Attis-t, hogy öt után, ha Léna-t letette a színházban, akkor találkozzunk. Azt mondta, nem ér rá üzleti ügye van. Két óra múlva Léna írt neki, s azonnal ugrott, s eszé sem jutott, hogy velem találkozzon. Mikor kérdőre akartam vonni, nem vették fel a telefont. Ekkor már sejtettem, "aki udvarol, az meg akar baszni". Attis nem vitte volna mindenfelé Léna-t, ha nem akar tőle semmit. Pénteken aztán mind a ketten leírták magukat előttem. Suli után, megint találkoztak. Aznap Léna nem ment haza. Nekem végig azt kommunikálta osztálytársával van. Hittem neki, de sántított a történet. Szépen felépített hazugság volt. Meglepően szépen. Szombaton, valamikor délután esett vissza Tavára. Itt már megjött az amit vártam. "Szeretlek - Én is - Hogy jutottunk ide - Nem tudom - De olyan jó - Aha..." Ezt aztán meg is mutattam nekik, hogy látom, lezártam a kapcsolatot velük. Válasznak ezt kaptam: "Hogy mi nem úgy van ahogy gondolod. De nem vagyok benne biztos, hogy érdekel mert a tényeken nem változtat." Nem tudom ezt hogyan lehet érteni. Este aztán kiderült, hogy ott aludt. Kétlem, hogy nem basztak. Igazából mindegy is. Itt vannak a képek, hogy nem viccelek...
Végül csak kérdéseim maradtak, túl sok. Ha ők a jók, s én vagyok a rossz, akkor mért hazudtak nekem. Talán túl sokszor is. Hogyan egyeztethető össze a hitrendszerükkel, hogy a hátam mögött kialakuljon ez? Léna-nak csak arra voltam jó, hogy én idióta támogassam míg megerősödik? Nem voltam más, csak egy létra? Hogy tud Attis elszámolni magával, két (egy héttel) nappal, hogy kivettem a farkam, ő már ott is van? Milyen értékrend szerint ad fel egy 15 éves barátságot egy lányért? Ezekre egy választ tudok biztosan: sosem voltam legjobb barát, sosem voltam szerelem. Ez fáj legjobban, az árulás.
Nem mondtam senkinek, de itt leírom mi fáj, s mért nehéz lépni... Egyfelől az árulás mindkét fél részéről, nincs talajom. Csak a családom maradt. Akiben hittem elveszett. A másik, hogy Léna vevő volt a fétisemre (vajon csak miattam?), minden nap bodyban volt, s szerette az overálokat. Megint elveszteni egy ilyen lányt. Lelkem kezd darabokban lenni. Persze én hibázok, ezzel is, s azzal is, hogy nagyon szeretek. Nálam nem kérdés, hogy fürdessem, haját mossam, töröljem, masszírozzam, keltsem, kávét hozzak, reggelit csináljak, rajzoljak neki. Ez viszont vissza üt, ezt kevesen tudják elviselni. Tudni kell nagyon bújós vagyok. Léna is az volt, s bolond. Vége, elszállt egy másik faszra, a zavaró, hogy ez a fasz Attis-é. Egyszer talán megbocsájtom, de biztosan nem mostanában...
Két vers is írodott azok is itt vannak.
| Szeretni, gyülölni Gyűlölni akarlak, istenem de mennyire, Feledni, mindent mit veled élveztem, Kitörölni rólad minden emlékemet, Fejemet veszteni egy időre tőletek. Őrület határán létezni, s csak élni, Tőletek így hát mindent elvenni, Fejemet a gumiszoba falába verni, Sikítani úgy hogy ne hallja senki. Majd egyszer nélkületek felébredni, Mikor már nem fáj kicsit sem semmi, Árulásotok nem más csak emlékeim, Ti pedig múltam kísértő szellemei. 2016.I.29. (Léna) | Vége szakad Egyszer mindennek vége szakad, Nem lesz ki melletted marad, Elveszel majd a magányodban, Magad maradsz kis világodban. Kiveszik a szín mindenhonnan, Csak a magány marad markodban, Nem lesz mosoly sem ajkadban, Senki nem lesz ki vigasztalhatna. Világod többet meg nem csalhat, Minden romokban hever alant, Főnix így leszel majd te magad, Ha hív szeretni egy új áldozat. 2016.I.29. (Léna) |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése