Ugrás a fő tartalomra

Egy héttel késöbb

Az első hét a kihívásban elég felemásra sikerült. Igazából nem is vártam nagyon mást. Javarészt igent mondtam mindenre. Egy horgászatra, és egy oktatásra voltam kénytelen nemet mondani. Illetve egy még várat magára, ez utóbbi a képességeim hiánya miatt lesz. A horgászatra nincs igazi magyarázatom, egy levelet vártam, de ettől még mehettem volna. Az oktatásra kénytelen voltam nemet mondani. Az esetben, ha vállalom, akkor egy jobb esik ki. Meg őszintén nem bíztam az intézményben. Csak kapkodás volt. Hallgattam a megérzéseimre.

Ez volt amit adtam, amit kaptam, az már jóval negatívabb. Jó értem én, a múlt még üldöz. Ebben reménykedem. A szokásos apróságok most is összejöttek. Hétvége, sörök, munkavégi vigaszdíj. Viszont semmi több. Folytatni fogon a kihívást, s jobban figyelek majd. Viszont továbbra sem tehetem meg, hogy mindenre igent mondjak. Most is látszik, a munka és az oktatás is ilyen. Még van 21 hetem, meglátjuk mennyire lehet ezt a valóságban megoldani.

Maradok a heti jelentésnél, viszont táblázatot képtelen vagyok hozni. Egyszerűen annyi, ilyen kérdés van az ember életében, hogy nem lehet lejegyezni. A nagyobbak le vannak írva, azokat majd összeszedem a végén.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Lekapcsolom, és megmentem a Hómacikat!

Csatlakoztam a Föld Órája akcióhoz. És létre hoztam a Hómaci projectet (két részből áll: 1) örökbe fogadok egyet, 2) fényképeket csinálok plüs Hómacikkal!), azzal a szándékkal, hogy felhivjam a figyelmet a Hómacik (azaz a jegesmedvék) veszéleztett mivoltjára. Ime a képek hozzá!