Ugrás a fő tartalomra

Egy héttel késöbb

Az első hét a kihívásban elég felemásra sikerült. Igazából nem is vártam nagyon mást. Javarészt igent mondtam mindenre. Egy horgászatra, és egy oktatásra voltam kénytelen nemet mondani. Illetve egy még várat magára, ez utóbbi a képességeim hiánya miatt lesz. A horgászatra nincs igazi magyarázatom, egy levelet vártam, de ettől még mehettem volna. Az oktatásra kénytelen voltam nemet mondani. Az esetben, ha vállalom, akkor egy jobb esik ki. Meg őszintén nem bíztam az intézményben. Csak kapkodás volt. Hallgattam a megérzéseimre.

Ez volt amit adtam, amit kaptam, az már jóval negatívabb. Jó értem én, a múlt még üldöz. Ebben reménykedem. A szokásos apróságok most is összejöttek. Hétvége, sörök, munkavégi vigaszdíj. Viszont semmi több. Folytatni fogon a kihívást, s jobban figyelek majd. Viszont továbbra sem tehetem meg, hogy mindenre igent mondjak. Most is látszik, a munka és az oktatás is ilyen. Még van 21 hetem, meglátjuk mennyire lehet ezt a valóságban megoldani.

Maradok a heti jelentésnél, viszont táblázatot képtelen vagyok hozni. Egyszerűen annyi, ilyen kérdés van az ember életében, hogy nem lehet lejegyezni. A nagyobbak le vannak írva, azokat majd összeszedem a végén.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...