Ugrás a fő tartalomra

Elveszve (+18)

Hogy lehet véres a kezem? S ki ez itt? Nem emlékszem mitörtént. Valahol a váróban kezdődött. Az a srác, hogy nézte, azt a gügye libát. Emlékszem, mosolyogtak. A lelkem meg darabokban. Persze, neki minden megadatott. Én még most sem vagyok jó. Hogy is lennék? Itt, igen itt. Látszik a hájam. Mit is mondtak, hogy az a bordám… Farcokat, mind hazudtok. Nesze te ribanc, még egy szúrás már úgy sem számít. Cseszd meg a szépséged, most mire mész vele?
Pillanat… Ezt én csináltam? Hogyan, nincs is ennyi erő bennem. Bezzeg benne van? Akkor is, hogy volt. Igen, a tuskó. Felkaptam mikor a tóparton sétáltunk. Nem is vette észre, hogy mögé mentem. Egy nagy csapás, és abba a szép melírozott hajába kevertem egy kis vöröset. Mellé zuhantam, láttam a mellét. Milyen szép is volt. Na, most már az sincs. A kés a táskámba volt. Most véres, s szerintem szilikonos. Hihi, már senkinek nem kellesz. A szemed, olyan fakó, mintha vak lennél. Ez sem kell. Fuccs neki. Csak nem könnyezel? Ja, folyik a szemed….
Mi a szar ez? Nem érzem a karom. Ki a rosebb fog le? Hagyál békén, még nem végeztem. Még nem én vagyok a szebb…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...