Ugrás a fő tartalomra

Kedvem, meg egyebek

Az az igazság, hogy álmos vagyok, de valahogy nem megy, hogy lefeküdjek. Nem tudom mi vár holnap. Amíg ébren vagyok addig, tudom mi történik. Az elmúlt napokban viszont kicsúszott a kezemből az irányítás.

Elsőnek a fogam tört le, az persze azóta sem lett jobb. Az íny most is fáj, rettegek, hogy mi lesz vele... Tegnap előtt meg ittunk, kicsit túl sok volt a whisky. Szóval most ezek a piák vannak tiltó listán: Vilmos, Unicum, Jagermeister, Black Velvet, de biztos gyarapodni fog még. Tegnap délelőttöm azzal telt, hogy aludtam meg hánytam. Hogy mit a legjobb hányni... Vizet, a legrosszabb a gyomorsav, mikor már üres a gyomrod.

Amit még akartam, hogy elkezdtem vezetni a kedvemet a MoodPanda extico-n. Érdemes figyelni, akit érdekel, naponta van hogy többször is kiírom.

(Ma nincs kép, nem tudom mit tehetnék ki, egy ilyen negatív poszthoz.)

Next?

[exif id="4281" show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...