Ugrás a fő tartalomra

Falunapon

Megint falunap, megint fotózás. Talán az egyetlen fotózás, amit igazán szoktam várni. Szeretek a faluban fotózni, s még jobban szeretem a Majorette fbico-eseket fotózni. Komolyan! :)

Mint mindig, a falunapot elejétől a végéig szoktam fotózni. Nem nagyon hiszem, hogy aznap az enyémnél fárasztóbb dolog lenne. Különbség annyi, hogy én élvezem. :D Most is időben leértem, pontosabban a templom elé, ott kezdődött a felvonulás. Kis várakozás, majd beálltam a csajok, és a zenekocsi közé, figyelve, hogy a videó útjába ne kerülje. Mindezt hátra felé sétálva. Nem olt egyszerű. Oda érve unatkoztam, elég sokáig, semmi fotózni való nem volt. (Részben mert nem igazán merem a falubelieket fotózni. Ezen változtatnom kéne.) Elkezdődött végül a műsor, annyira sokat fotóztam, hogy mire a hastáncosok műsora véget ért megtelt a kártyám. Haza rohanás, aztán vissza. Szerencsére nagyjából mindent sikerült fotóznom. Az előadást, a fellépéseket és a házasok vetélkedőjét is. A képek erre vannak extico. Mire végeztem, hulla voltam, a futkározástól. Rengeteget teleportáltam. Kasper mondta, hozzá szóltam, mire oda nézett már sehol sem voltam. Utána jött a lazítás.

Nagyon nincs mit mesélni erről. Kicsit Kasperral meg Monával voltam, de végül egyedül. Aztán találkoztam egy sráccal. Volt neki egy harci kutyája. Na én abba a kutyba bele szerettem. Ő nem annyira, én annál inkább rémítgettem a tömeget. Minden igyekezetem ellenére nem nagyon hallgatott rám. Ittunk kicsit együtt is, majd haza jöttem és alvás...

Nia!

[exif id="4359"]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Lekapcsolom, és megmentem a Hómacikat!

Csatlakoztam a Föld Órája akcióhoz. És létre hoztam a Hómaci projectet (két részből áll: 1) örökbe fogadok egyet, 2) fényképeket csinálok plüs Hómacikkal!), azzal a szándékkal, hogy felhivjam a figyelmet a Hómacik (azaz a jegesmedvék) veszéleztett mivoltjára. Ime a képek hozzá!