Ugrás a fő tartalomra

Falunapon

Megint falunap, megint fotózás. Talán az egyetlen fotózás, amit igazán szoktam várni. Szeretek a faluban fotózni, s még jobban szeretem a Majorette fbico-eseket fotózni. Komolyan! :)

Mint mindig, a falunapot elejétől a végéig szoktam fotózni. Nem nagyon hiszem, hogy aznap az enyémnél fárasztóbb dolog lenne. Különbség annyi, hogy én élvezem. :D Most is időben leértem, pontosabban a templom elé, ott kezdődött a felvonulás. Kis várakozás, majd beálltam a csajok, és a zenekocsi közé, figyelve, hogy a videó útjába ne kerülje. Mindezt hátra felé sétálva. Nem olt egyszerű. Oda érve unatkoztam, elég sokáig, semmi fotózni való nem volt. (Részben mert nem igazán merem a falubelieket fotózni. Ezen változtatnom kéne.) Elkezdődött végül a műsor, annyira sokat fotóztam, hogy mire a hastáncosok műsora véget ért megtelt a kártyám. Haza rohanás, aztán vissza. Szerencsére nagyjából mindent sikerült fotóznom. Az előadást, a fellépéseket és a házasok vetélkedőjét is. A képek erre vannak extico. Mire végeztem, hulla voltam, a futkározástól. Rengeteget teleportáltam. Kasper mondta, hozzá szóltam, mire oda nézett már sehol sem voltam. Utána jött a lazítás.

Nagyon nincs mit mesélni erről. Kicsit Kasperral meg Monával voltam, de végül egyedül. Aztán találkoztam egy sráccal. Volt neki egy harci kutyája. Na én abba a kutyba bele szerettem. Ő nem annyira, én annál inkább rémítgettem a tömeget. Minden igyekezetem ellenére nem nagyon hallgatott rám. Ittunk kicsit együtt is, majd haza jöttem és alvás...

Nia!

[exif id="4359"]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...