Ugrás a fő tartalomra

Falunapon

Megint falunap, megint fotózás. Talán az egyetlen fotózás, amit igazán szoktam várni. Szeretek a faluban fotózni, s még jobban szeretem a Majorette fbico-eseket fotózni. Komolyan! :)

Mint mindig, a falunapot elejétől a végéig szoktam fotózni. Nem nagyon hiszem, hogy aznap az enyémnél fárasztóbb dolog lenne. Különbség annyi, hogy én élvezem. :D Most is időben leértem, pontosabban a templom elé, ott kezdődött a felvonulás. Kis várakozás, majd beálltam a csajok, és a zenekocsi közé, figyelve, hogy a videó útjába ne kerülje. Mindezt hátra felé sétálva. Nem olt egyszerű. Oda érve unatkoztam, elég sokáig, semmi fotózni való nem volt. (Részben mert nem igazán merem a falubelieket fotózni. Ezen változtatnom kéne.) Elkezdődött végül a műsor, annyira sokat fotóztam, hogy mire a hastáncosok műsora véget ért megtelt a kártyám. Haza rohanás, aztán vissza. Szerencsére nagyjából mindent sikerült fotóznom. Az előadást, a fellépéseket és a házasok vetélkedőjét is. A képek erre vannak extico. Mire végeztem, hulla voltam, a futkározástól. Rengeteget teleportáltam. Kasper mondta, hozzá szóltam, mire oda nézett már sehol sem voltam. Utána jött a lazítás.

Nagyon nincs mit mesélni erről. Kicsit Kasperral meg Monával voltam, de végül egyedül. Aztán találkoztam egy sráccal. Volt neki egy harci kutyája. Na én abba a kutyba bele szerettem. Ő nem annyira, én annál inkább rémítgettem a tömeget. Minden igyekezetem ellenére nem nagyon hallgatott rám. Ittunk kicsit együtt is, majd haza jöttem és alvás...

Nia!

[exif id="4359"]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!