Ugrás a fő tartalomra

Egy nagy éjszaka

Ha velem valami izgalmas történik akkor biztos van benne alkohol is. Különbem a kaland nem lenne kaland. Most sem kezdődik másképp, Adam jött, hogy igyunk. Neki is vágtunk a boltoknak, hogy beszerezzük a hozzávalókat. Eső állomás kicsiny falunk kicsiny boltja. Mit lehet erre mondani, halva született ötlet volt. Így inkább Pannonhalma felé vettük a irány. Autóba be, egynek fel, aztán le, boltba be, ott sincs nagyobb választék persze. Lehet megállt volna a Föld, ha ez nem így történik. Minden mindegy alapon azért vettünk nyóc sört meg vodkát hozzá narancsot. Visszatértünk és neki feküdtünk az alkoholt bevinni a szervezetünkbe. Ekkor jött az ötlet - három sör után, hogy kéne ide egy nem olyan ártatlan harmadik fél is. Hívjuk hát Atist is. Ez annyira jól sikerült hogy jött is. Fél óra múlva volt még tenkettő sör és tanakodás, hogy ez így biza kevés lesz. Három lehetőséget vázoltunk fel. Egy: irány Győr, s ott töltjük az éjjelt. Kettő: Győr vásárlunk valamit még, és itt majd lesz csuhajj. Három: maradunk a seggünkünk. A kocka Kasper hathatós segítségével az első opciót dobta.Összeszedtük magunkat és betámadtuk a város úgy lazán.

Első állomás Shadow, hiszen Adam még sosem járt ott. Előtte viszont, hamár van sör annak a gyomrunkban a helye. Ittunk egy üveggel, majd lementünk. Két sör, kis beszélgetés, egy fotó, és el is szállt az idő éjfélig. Tovább mentünk. Egy gyalog híd jött velünk szembe. Nem szerettünk mert le volt zárva. Ez mondjuk nem akadályozott meg, hogy felmenjünk. Kézbe sör, vodkanarancs séta a csillagfényes hídon. Igen ám, de kéne cigi. Oké, én mentem, ha látnak a mellette lévő hídon akkor jöjjenek utánam. Ez működött is, csak közben egy atomi csobbanás kíséretében oda lett a vodkanarancs. Szép az élet, de akkor szerezünk még ihatót.

Második kör Lapos. Belépés nemes egyerűséggel a kilépésünk is volt. A nem túl kedves srác közölte, hogy itt nagyon zártkörű nagyon buli van. Ez minket nem tartóztatott fel lementünk. Bogit meg is találtunk ő ünnepelte a 17. életévének betöltéssét kemény három csaj társaságában. Szóval nagy buli nem volt. Ez annyira nem is volt baj, de lebuktunk, ahogyan kell. Atis a csajhoz, beadja neki, hogy írt neki SMS, hogy jövünk. Persze ez nem volt igaz. A csaj pislog majd megszólal: -Te ki a franc vagy? Ezek után a távozás mezejére tessékeltek minket. Fogtunk egy taxit és tovább álltunk.

Harmadik megálló az éjszakáink ómegája a Karaoke bár. Komolyan mondom, én még sosem láttam ugyanazt a pultost. o.O Ezen az estén nem volt velünk gond, ami a múltunkat ismerve nem kicsit meglepő. Énekeltünk ezt-azt, ismerkedünk kicsit, de már éreztem, hogy nagyon itt a vége. Egy sör fogyott meg, majd elindultunk az autó fel, hogy ideje aludni egyet kényelmetlenül.

A lezárás viszont vitte az estét. Aki nem tudná, azaz hozzám hasonlóak, elárulom az Arrabonával szemben van egy kupleráj. Előtte pedig strázsál a kiszolgáló személyzet, hogy most neked lehessen egy jó estéd. Atis persze ugrott a dologra, persze eszében sem volt felmenni, csak szívatni a prostikat jó dolog. És tényleg jó! :D Én néztem mit ügyködnek. Atis irányította a beszélgetés, Adamot közben próbálták befűzni, de szerint rájöttek, hogy nem egy pályán játszanak. Így kerültem sorra én is. Sajnos nem hitték el nekem, hogy Mr. Nobody vagyok. Sajnáltam, de akkor sem adtam ki semmit. Nem vagyok hülye. -_- Egyet nem tudok, mi a rosseb fűti őket. Egy lukacsos trikóban meg egy miniben volt a szépnek nem, de csúnyának annál inkább nevezhető Alina nevezetű szerzemény. Állította, hogy Erdélyi és ez a neve. Kár, hogy orosz név s nem román. Mielőtt gáz lett volna, beindult a belső szirénám. Kár hogy részegen zárlatos. :( Tovább álltunk a kocsihoz, napkeltére itthon is voltunk. Beestem az ágyba, álomba.

Kis csapat: Én, Adam, Atis

[exif id="4268"  show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Lekapcsolom, és megmentem a Hómacikat!

Csatlakoztam a Föld Órája akcióhoz. És létre hoztam a Hómaci projectet (két részből áll: 1) örökbe fogadok egyet, 2) fényképeket csinálok plüs Hómacikkal!), azzal a szándékkal, hogy felhivjam a figyelmet a Hómacik (azaz a jegesmedvék) veszéleztett mivoltjára. Ime a képek hozzá!