Ugrás a fő tartalomra

Ede úr!

No, nem Teller, s még csak nem is az öcsém. Csak egy jött-ment kocsmában megismert ürge, akit történetesen tényleg Edénak hívnak. Nem tudom hogy mennyiben fogok róla beszélni, s mennyiben magamról. Lesz-e kép vagy sem. Sőt azt sem tudom. hogy ez a bejegyzés kikerül-e ma. Csak az biztos, hogy írni akarok. A mondatok most nem jönnek a számra. Ide viszont bátran írok, "úgysem olvassa senki".

Tegnap Marcell meghívott egy sörre. Így kezdődött, mint megannyi történet ami megesett velem. Az úr mögöttünk ült, majd kis idő elteltével csatlakozott hozzánk. Beszélgettünk, sokat, és mégis keveset. Egy dolog biztossá vált számomra... Nagyon hasonlítok rá, vagy ő rám. Inkább az előbbi, lévén Ede úr 52 éves. Nagyon jó emberismerő, ír verseket, nincstelen és "megjárta a hadak útját". Nincs gyereke, felesége, a szüleivel él. Csak épp bringával járja az országot. Amiben más, hogy matekban ott van, és kék szeme van. Számítástechnikában viszont gyenge. Ennyit róla, így érthető, hogy amit mondott az összezavart.

Akkor kezdtem komolyan venni, mikor leszólta a fogaim. Talán az egyetlen gyenge pontom, meg talán a hibáim beismerése. Többször húzta addig a határt, hogy féljek. Ahogyan én is, ő sem szerette a túlságosan személyes kérdéseket. Rengeteget tettem fel gondolkodás nélkül. Végig úgy éreztem magammal ülök szembe. Nos, ha az időutazás lehetséges lesz és visszajöttem akkor két variáció van. Alternatív idősík, és megváltozom, vagy nem változom és mindig vissza tér ide az idő. Végül összeomlik a világegyetem. Bocs, ez a kis kitérő jól esett. Visszatérve nem tudom mi van. Mintha életem egy elágazásánál lennék, s döntenem kell. Nem számít, hogy semerre nincs út. Csak menjek valamerre.

A változtatások egy részét megfogom tenni, ha kilábaltam, ami remélem holnap lesz. Figyelek magamra, a környezetemre. A legnagyobb szégyenem viszont jelenleg megoldhatatlan. A fogaim. Nem tudom erre mikor találok megoldást, de az elmúlt idők döntései sem változtattak volna ezen. Körülbelül 60-70 ezer forintom lenne. Ez vagy elég lenne rá, vagy nem. Hat fogamat kéne mindenképp megcsinálni. Van amit húzni, s van amit nem. Lényeg, hogy amíg nem tudok lépni addig is romlanak, hiába mosom őket... És emiatt vagyok feszült, és van néha a gyomromba a görcs.

Út a semmibe!

[exif id="4258"  show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!