Ugrás a fő tartalomra

Ede úr!

No, nem Teller, s még csak nem is az öcsém. Csak egy jött-ment kocsmában megismert ürge, akit történetesen tényleg Edénak hívnak. Nem tudom hogy mennyiben fogok róla beszélni, s mennyiben magamról. Lesz-e kép vagy sem. Sőt azt sem tudom. hogy ez a bejegyzés kikerül-e ma. Csak az biztos, hogy írni akarok. A mondatok most nem jönnek a számra. Ide viszont bátran írok, "úgysem olvassa senki".

Tegnap Marcell meghívott egy sörre. Így kezdődött, mint megannyi történet ami megesett velem. Az úr mögöttünk ült, majd kis idő elteltével csatlakozott hozzánk. Beszélgettünk, sokat, és mégis keveset. Egy dolog biztossá vált számomra... Nagyon hasonlítok rá, vagy ő rám. Inkább az előbbi, lévén Ede úr 52 éves. Nagyon jó emberismerő, ír verseket, nincstelen és "megjárta a hadak útját". Nincs gyereke, felesége, a szüleivel él. Csak épp bringával járja az országot. Amiben más, hogy matekban ott van, és kék szeme van. Számítástechnikában viszont gyenge. Ennyit róla, így érthető, hogy amit mondott az összezavart.

Akkor kezdtem komolyan venni, mikor leszólta a fogaim. Talán az egyetlen gyenge pontom, meg talán a hibáim beismerése. Többször húzta addig a határt, hogy féljek. Ahogyan én is, ő sem szerette a túlságosan személyes kérdéseket. Rengeteget tettem fel gondolkodás nélkül. Végig úgy éreztem magammal ülök szembe. Nos, ha az időutazás lehetséges lesz és visszajöttem akkor két variáció van. Alternatív idősík, és megváltozom, vagy nem változom és mindig vissza tér ide az idő. Végül összeomlik a világegyetem. Bocs, ez a kis kitérő jól esett. Visszatérve nem tudom mi van. Mintha életem egy elágazásánál lennék, s döntenem kell. Nem számít, hogy semerre nincs út. Csak menjek valamerre.

A változtatások egy részét megfogom tenni, ha kilábaltam, ami remélem holnap lesz. Figyelek magamra, a környezetemre. A legnagyobb szégyenem viszont jelenleg megoldhatatlan. A fogaim. Nem tudom erre mikor találok megoldást, de az elmúlt idők döntései sem változtattak volna ezen. Körülbelül 60-70 ezer forintom lenne. Ez vagy elég lenne rá, vagy nem. Hat fogamat kéne mindenképp megcsinálni. Van amit húzni, s van amit nem. Lényeg, hogy amíg nem tudok lépni addig is romlanak, hiába mosom őket... És emiatt vagyok feszült, és van néha a gyomromba a görcs.

Út a semmibe!

[exif id="4258"  show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.) [youtube http://www.youtube.com/watch?v=R3UGbFtNVbA&hl=hu_HU&fs=1&border=1] [youtube http://www.youtube.com/watch?v=yYmyhEcvEvM&hl=hu_HU&fs=1&border=1]