Ugrás a fő tartalomra

Soltvadket

Igazából, mivel már régen volt. Pár szóban, azért hogy meglegyen, meg a fotó miatt meg akartam írni. Lényeg, hogy ez most nem igazán lesz pontos mese...

Reggel indultunk, a szegedi. Érted a szegedi busszal. Nagyon sokáig megy, már elve az is soká van, hogy elérjük a Dunát. S Soltvad kert meg azon is túl van. Lehet még a kurta farku kismalacon is túl van. A kis nyuszi közelében. o.O Mindegy is. Az társaság azért jó volt. Jött velünk egy kis lány is. Szerintem szuper cuki volt, s jól bírta az utazást. A képen is Ő szerepel. Sajnos a nevére már nem emlékszem. Ez zavar is.

Soltvadkert nem egy nagy durranás, olyan mint Pápa csak nagyobb. :D Sokat mondtam vele. Lényegében egy kis város. Semmi extra. Csak csupán annyi, hogy ott van az ország egyik leg jobb fagyizója. A Szent Korona Cukrászda extico. Tényleg nagyon ott van a hely, ha ott laknák, akkor máshova felesleges lenne menni. Reggelente tuti ott lenne a KV-zásom. Ezzem pát fagyit. Szám szerint hetet. Oreo, Mézes-diós hecsedli, Homokvirág-bodza, Kaliforniai álom, 2 Baileys, Triász. +1 a Vanília a káveban.

Hazafelé már nem volt semmi érdekes. Most akkor a kép.

A kis lány!

[exif id="4306" show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...