Ugrás a fő tartalomra

Soltvadket

Igazából, mivel már régen volt. Pár szóban, azért hogy meglegyen, meg a fotó miatt meg akartam írni. Lényeg, hogy ez most nem igazán lesz pontos mese...

Reggel indultunk, a szegedi. Érted a szegedi busszal. Nagyon sokáig megy, már elve az is soká van, hogy elérjük a Dunát. S Soltvad kert meg azon is túl van. Lehet még a kurta farku kismalacon is túl van. A kis nyuszi közelében. o.O Mindegy is. Az társaság azért jó volt. Jött velünk egy kis lány is. Szerintem szuper cuki volt, s jól bírta az utazást. A képen is Ő szerepel. Sajnos a nevére már nem emlékszem. Ez zavar is.

Soltvadkert nem egy nagy durranás, olyan mint Pápa csak nagyobb. :D Sokat mondtam vele. Lényegében egy kis város. Semmi extra. Csak csupán annyi, hogy ott van az ország egyik leg jobb fagyizója. A Szent Korona Cukrászda extico. Tényleg nagyon ott van a hely, ha ott laknák, akkor máshova felesleges lenne menni. Reggelente tuti ott lenne a KV-zásom. Ezzem pát fagyit. Szám szerint hetet. Oreo, Mézes-diós hecsedli, Homokvirág-bodza, Kaliforniai álom, 2 Baileys, Triász. +1 a Vanília a káveban.

Hazafelé már nem volt semmi érdekes. Most akkor a kép.

A kis lány!

[exif id="4306" show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérin