Ugrás a fő tartalomra

Nia

Hiába nézek szemedbe
Nem találom helyemet
Képekbe kapaszkodom
Nélkülük semmi sem vagyok



Fakó fotón arcod ragyog
Az utam így mutatod
Elhagyott erdő lelkem
Sötétben fényed reményem

Hiszel egyáltalán bennem
Tudod-e ki vagy nekem
Figyelem mozdulatot
Egy csókért minden feladok

2014.X.15. (Nia)

[spoiler intro="Háttér" title="Nia fénye"]Nia egy csaj. Nagy meglepetésre. :) Létező wellsi név, és fényességet jelent. Igen, megint titkolom ki áll a háttérben, de erre is hamarosan fény derül. Nagyon nem is, de hatással volt rám.
A verset magát kétszer kezdtem újra, mire úgy éreztem ér valamit. Egyébként már minden versem a poet.hu versszerkesztőjével készül. Reklám vége. Szegény kis irományról süt a reménytelenség. Nem arról szól, hogy most nincs semmi esély, vagy lehetőség, hanem, hogy nem tudok fenntartani egy kapcsolatot. Sajnoos minden kapcsolat kiadásokkal jár. Akinek nincs bevétele, nem tud még csak oda menni a másikhoz sem. Na, de részletezem ahogy szoktam...
Az első versszak pont arról szól, amit előbb írtam. Valamint arról, hogy nekem a fotózás jelenti a mélységből a kiutat. A második rész megmutatja hogy így vettem észre Nia-t is. Fontos, hiszen, mint erős, szép nő segít túlélni. A harmadik elárulja, ismer engem, ha oly kevésbe is. Persze most is kis túlzással zártam, a katarzis végett. Bár valóban a végletekig romantikus alkat vagyok, most nem így gondolkodom vele kapcsolatban. Kis titok, a "Figyelem mozdulatod" uatlás arra, hogy ki is Nia.

[/spoiler]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...