Ugrás a fő tartalomra

Nicaraguai dohánykávé

Eljött a pillanat, hogy elkezdődjék egy nagy utazás. Elhozom a kávék világát kicsit. Bemutatok kávékat, és írok kultúrájáról is, sőt még magát a kávébabokat is. Remélem izgalmas lesz, és tetszeni fog. :)

Az első kávé a Nicaraguai dohánykávé! Helyszín a Cafe Frei.

"A Cafe Frei kínálatának legsikeresebb kreációja ez az illatában és ízében is szivarra emlékeztető kávé. Füstös és sűrű latin világba repít minket. A nicaraguai dohányleveleket speciális módszerrel lédús alma-reszelékbe áztatjuk, aztán összefőzzük tejszínnel. Így jutunk ahhoz a komplex eszenciához, ami pár pillanat alatt a nyelvünkre csempészi Közép-Amerikát, a színes és zűrzavaros Nicaragua izgalmát. " - írja a kávélap.

Illata testes, szivar szerű. Ám picit érezni rajta az almát. Egy cukorral, hosszan ittam, így annyi volt a pohárba, mintha cappuccino-t innák. Íze mellbevágó, egy pillanatra mindent elfelejtesz. Átjár az íze. Nem nagyon tudom mihez hasonlítani. A nyelvem véget csiklandozza. Édes, de nem émelyítő, kesernyés, de ez nem zavaró. Persze erős, lassan iható kávé. Ízletes, mintha szivaroznál, s kávéznál egyszerre. Szerintem 7 pontos a 10-ből.

Azóta Gábris is kóstolta, annyit mondott, hogy inkább olyan mintha bagót rágnál. Nem a rossz értelembe véve. Neki is nagyon tetszett.

Nicaraguai dohánykávé

[exif id="4392"]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...