Ugrás a fő tartalomra

Kezdjetek el élni!

Nem így terveztem, hogy ez lesz a következő épkézláb posztom, de nagyon hatott rám a szám. Annyira, hogy ez lesz az első, hogy zenét (mp3-at) teszek a blogba.

Vaciláltam, hogy egyátalán megírjam-e ezt. Azért is, mert sebeket tép fel a szám. (Ugyan úgy, mint Presser Nagy utazása...) Márti dalának háttér történetet majdnem ugyan az, mint a Régi barátom története. Elismerem, az ember akkor jön rá a dolgokra, ha valami állandóról kiderül, hogy lám mulandó. Ilyenkor elgondolkodik, hogy milyen volt eddig az élete, és így akarja-e folyatatni. Bár hiszem, hogy senki életében nincs elég kaland. Persze, aki csak azt éli meg, az nekünk igen, de valyon ő nem akar többet? Sosem késő élni. Pontosen emiatt újra életet leheltem a Bakancslistámba, és kicsit finomítottam a terveimen. Persze néhány nagy álom is benne maradt, de elérhető dolgokat tűztem ki magam elé. Még ma is akarok hozzá írni pár dolgot. Első fontos célom viszont maradt a régi... Fotórni, minél több helyen, minél több kulturát...

Annyit beszéltem már, inkább jöjjön a zene:

[audio mp3="http://starwish.hu/wp-content/uploads/2014/10/Anna-and-the-Barbies-Marti-dala-feat.-Kiss-Tibi-pleer.com_.mp3"][/audio]

S akkor a dalszöveg:

Anna and the Barbies feat. Kiss Tibi: Márti dala

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek nevetni!

Jó néha sötétben "holdat nézni"
Hosszan egy távoli csillagot igézni
Jó néha fázni, semmin elmélázni
Tavaszi esőben olykor bőrig ázni
Tele szájjal enni, hangosan szeretni
Jó néha magamat csak úgy elnevetni.
Sírni, ha fáj. Remegni, ha félek.
Olyan jó néha érezni, hogy élek!

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet...
...kezdjetek el élni!

Kezdjetek el élni!

[exif id="4323" show="iso,aperture,shutter_speed,focal_length,created_timestamp"]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...