Ugrás a fő tartalomra

Kávékaland kezdete

Sokan tudják rólam, hogy imádom a kávét. Tényleg nagyon szeretem. Talán csak a cappuccino-t szeretem jobban. Na de a lényeg, hogy már rég nem úgy iszom e keserű nedűt, mint régen. Van egy ceremóniája a kávézásnak. Persze ez nem a mindennapokban értendő. Viszont ha akad lehetőségem, hely és megfelelő kávé akkor igenis kiélvezek minden kortyot.

A történetem a sima 3in1-el kezdődött, és sokáig így is maradt. Igen ám, de mióta kávézom azóta próbálgatom mindenhol a cappuccino-t. Így jutottam el a McCafe-ba. Majd egy évi ott is ittam a kávékat. Ott már lehetett különböző keverékeket kérni. A indiait nagyon szeretem. Aztán jött a hír kinyitott a Frei Café... Sokáig passzoltam a dolgot, de ma bementem. Instant szerelem. Innen jött az ötlet - meg persze magától a kávézótól, megíróm a saját ki kávékalandom.

A cél 100 fajta kávé megkóstolása, fotózás és ide kiírni. Több kávézót jelent ez, de csak olyat ahol magát a kávébabot ki lehet választani. Persze pár felkapott hely kivétel lesz, de ez majd kialakul. Hétfőn neki is állok, kezdődik a kaland!

A reggeli kávém!

[exif id="4385"]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.) [youtube http://www.youtube.com/watch?v=R3UGbFtNVbA&hl=hu_HU&fs=1&border=1] [youtube http://www.youtube.com/watch?v=yYmyhEcvEvM&hl=hu_HU&fs=1&border=1]