Ugrás a fő tartalomra

Kávékaland kezdete

Sokan tudják rólam, hogy imádom a kávét. Tényleg nagyon szeretem. Talán csak a cappuccino-t szeretem jobban. Na de a lényeg, hogy már rég nem úgy iszom e keserű nedűt, mint régen. Van egy ceremóniája a kávézásnak. Persze ez nem a mindennapokban értendő. Viszont ha akad lehetőségem, hely és megfelelő kávé akkor igenis kiélvezek minden kortyot.

A történetem a sima 3in1-el kezdődött, és sokáig így is maradt. Igen ám, de mióta kávézom azóta próbálgatom mindenhol a cappuccino-t. Így jutottam el a McCafe-ba. Majd egy évi ott is ittam a kávékat. Ott már lehetett különböző keverékeket kérni. A indiait nagyon szeretem. Aztán jött a hír kinyitott a Frei Café... Sokáig passzoltam a dolgot, de ma bementem. Instant szerelem. Innen jött az ötlet - meg persze magától a kávézótól, megíróm a saját ki kávékalandom.

A cél 100 fajta kávé megkóstolása, fotózás és ide kiírni. Több kávézót jelent ez, de csak olyat ahol magát a kávébabot ki lehet választani. Persze pár felkapott hely kivétel lesz, de ez majd kialakul. Hétfőn neki is állok, kezdődik a kaland!

A reggeli kávém!

[exif id="4385"]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!