Új vers: Megfakult emlék

Megfakult emlék

Kikoppot emlékek, elfeledett élmények
Évek távolságából, merengve vissza nézve
Fájón felszinre bukkanva, lesznek rémképek
Elmúlt szépidőket siratva, pilannatokban élve
Elfogadni sose fogom, hogy mindennek vége
Hiányzik hangod, arcod, szavad, kacagásod
Mindeketten sötét időt megjárva, egymás karjában
Biztoságot a másik lelkében megtalálva

Lassan húllik az őszi levél
Érzem eljön a zord tél
Nézem fennt a csillagot
Tudom most te is azt látod
Várom mikor vissza térsz
S érzem tested melegét
Csókod halvány sugarát
Szerelmed édes mámorát

Elhittem, hogy jobb is lehet, szerelmed enyém lehet
Szavakkal védtek, óvtalak téged, vigyáztam lépésedet
Beszélgetésekben teletek tova, gyorsan az évek
Változtunk ahogy az élet előre ösvényén haladunk
Csevegések elmaradtak, a barátság idővel megszakad
Hiányod bennem éget, arcod álamimba felrémlett
Közben én is más lettem, utam feléd nem engedett
Hangod fülembe csak emlékként csengget nekem

Lassan húllik az őszi levél
Érzem eljön a zord tél
Nézem fennt a csillagot
Tudom most te is azt látod
Várom mikor vissza térsz
S érzem tested melegét
Csókod halvány sugarát
Szerelmed édes mámorát

Felnézve az égre ma is várom a pillanatot
Hogy megszólalj, és arcod újra ragyogni látom
Kéz a kézben sétálva, csókod méz izét érezve
Csak ketten legyünk, s más ne létezzen nekünk
Tudom ez ábránd csupán, álom nem több talán
De hiszek benne, s ez tart már csak életben
Keresek a tömegben hátha feltünsz benne
De már csak álmaimban lellek téged kedves

Lassan húllik az őszi levél
Érzem eljön a zord tél
Nézem fennt a csillagot
Tudom most te is azt látod
Várom mikor vissza térsz
S érzem tested melegét
Csókod halvány sugarát
Szerelmed édes mámorát

(2010. VIII. 31) (Réka, Tina, Móni)