Ugrás a fő tartalomra

Szösszenet Wish-nek!

Felnéztem, s ott álltál. Tartásod merev és elutasitó. Szemed rám szegezve, választ kérve. A csók szenvedélyes volt, és mindkettőnket elvarázsol. A világ egypillanatra elfelejtett minket, az idő kizökkent és egymáséi voltunk. De nem ezt igértem, csak azt kértem hunyd le a szemed egy kicsit. Biztál bennem. Én arcodra tettem kezem, szempilláid néztem ahogy remegnek. Lassan tarkodra csusztatam kezem, s hajadat csavargattam. Éreztem böröd kiván engem. Közel hajoltam acodhoz, sóhajod lágyan simogatott. Lehunytam szemem, ajkadra szelíd csókot leheltem. Lélegzeted megakadt, és én újra csókoltam. Szenvedélyel, minden elfolytott szerelmemmel. Az egész csak egy pillanat volt, s elmúlt. Szebedben már nem az a boldogság látszik. A csók eltaszított tőlem. Szemed kitartóan kérdez, és nem érit mért tettem. Pedig a válasz egyszerű: Szeretlek kedvesem!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!