Ugrás a fő tartalomra

Szösszenet Wish-nek!

Felnéztem, s ott álltál. Tartásod merev és elutasitó. Szemed rám szegezve, választ kérve. A csók szenvedélyes volt, és mindkettőnket elvarázsol. A világ egypillanatra elfelejtett minket, az idő kizökkent és egymáséi voltunk. De nem ezt igértem, csak azt kértem hunyd le a szemed egy kicsit. Biztál bennem. Én arcodra tettem kezem, szempilláid néztem ahogy remegnek. Lassan tarkodra csusztatam kezem, s hajadat csavargattam. Éreztem böröd kiván engem. Közel hajoltam acodhoz, sóhajod lágyan simogatott. Lehunytam szemem, ajkadra szelíd csókot leheltem. Lélegzeted megakadt, és én újra csókoltam. Szenvedélyel, minden elfolytott szerelmemmel. Az egész csak egy pillanat volt, s elmúlt. Szebedben már nem az a boldogság látszik. A csók eltaszított tőlem. Szemed kitartóan kérdez, és nem érit mért tettem. Pedig a válasz egyszerű: Szeretlek kedvesem!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...