Ugrás a fő tartalomra

23-15. nap, jöjjön aminek kell!

Mostanában keveset vagyok... Ez van, bár még kell 10 post a hónapban! :D

A weblap kész, már csak feltölteni kell. Úgy 92%-on tartok. Voltak hullám völgyek, sőt csak azok! :) De elkészült. Saját oldalamon készülök egy projektek oldalt készíteni. Talán ösztönözni fog, hogy csináljam a dolgaimat! :)

Az elmúlt napokban visszatértem MSN-re. Le is lettem támadva problémákkal. Nem, nem zavar. Elvégre én vagyok a porbléma megoldó! XD Sikerült okosakat mondanom, így megoldotam amire kértek. Már csak azt sajnálom, hogy a sajátjaimat nem tudom. Sebaj, haladok előre, s mindennek eljön az ideje! Viszont most elöszőr bevallom, egy valamitől rettegek mindenél jobban - amint valószinüleg nem tudok legyőzni: az öregedés... Sokszor érzem úgy hogy elrontottam az életem. Nem azt mondom, hogy rossz volt, csak azt hogy sehova nem jutottam. 26 leszek nemsokára, van 9 osztályom, s magam sem tudnám eltartani, ha úgy döntenék lelépek. Ez megrettent...

Szokatm képeket hozni, hát most elbizonytalanodtam, hogy tegyek-e be.
Inkább videó... Egyiknél sem kell rosszra gondolni! (Két Children of Distance szám: Búcsúlevél, és az Emlékezz rám)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...