Ugrás a fő tartalomra

Versek, és szösszenet

Lustán ácsorgott a nap a horizonton. Ez az ősz is takarókét borult a tájra. Szép színő pléd volt a tájon. A levegő csípte már az arcom, de ezt szerettem. Hiányzott a nyár, a meleg érintáse, a ragyogása. A nap még mindig várt a látóhatáron.
Nehezen vettem észre, az árnyéka már nagyra nőtt. Ahogy közeledett úgy öltöttek formát arcának részletei. Mikor mellem állt, a nap úgy döntött nem vár tovább. Tovább állt, nekünk sötétséget hagyva ajándékul. Ránéztem, figyeltem szemét. Nem szólt, nem mosolygott. A táj a hangulatával változott. Hízott a sötét, a fák felemelték kezeiket, a fű vissza húzodott a földbe. S egy kósza holló szállt el felletünk.
Testem megfeszült, szólni akartam. Kezét arcomra tette, a bosota megsercent. Szólt helyettem. Szemében szomorúság remegett. Lassan kinyújtottam kezem, érintettem derekát. Hirtelen, mint a macskák, vissza kapta kezét. Az érzelmeit eltemette, derűs arccal nézett. Érezte, hogy nálam ezzel nem ráz le. Kezemmel közellebb húztam magamhoz, hogy lehellete simogasson.
Kifordult ölelésemből, és elindult a kietlen tájon. A Hold mint napvilág, ösvényt rajzolt az útból. A növények vissza húzták karmaik, utat engedve neki. Pár lépésre követtem, hogy érezze - tudja ott vagyok. Sokáig nem nézett hátra, csak követtem az ezüst ösvényen. A messziségben a város mint megannyi szentjános bogár vibrált a sötétéségben. Fények járták táncukat égen és a földön, mint egy rosszúl koponált darab. Még ez is az ő kedvét tükrözte.
Éjjeli lámpásunk elaludt egy égi párnán. Az út csillagpórrá vált, és elvitte a szél. Rám nézett kérdőn, hogy mi legyen. Arca most is derős volt. Közel hozzá megálltam, kezem nyakára tettem, de szólni nem mertem. Féltem kimondani: bizz bennem és szeress...

(Jane Galt-nak)

Lehetetlent

Hiányzik az álom
Érintésedre vágyom
Itt maradtam világon
Nélküled elkárhozom

Nincs fény mi vezet
Itt minden nesztelen
A sötét hívogat engem
Kezez keresi lelkem

Hitem, és bizalamam
Elveszett a pokolba
Feltámadást mi hozhatna
Rettegek a Tartaroszban

2010.X.04 (Virág)

Lángolás

A lángolás oldoz fel
Szállok fent az égen
Erőt ad minden tőled
Részegít az érintésed

Felhők felett vagyok
Szerelmed fényes napom
Minden percét kívánom
Szárnyalok mint angyalok

Világ most várhat rám
Te vagy most a vágy
Minden e kis szobámba
Szenvedélyem hiába

2010.X.04 (Virág)

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kennel

Mikor már tudtam, hogy milyen kutyát szeretnék, akkor jött az egyik legnehezebb kérdés. Nem, nem a menhely, kontra kennel. Tudtam, hogy kennelt szeretnék. Ennek oka, hogy első kutyaként szeretném ha teljes életet élne, s a kezdetektől nevelhetném. A kérdés, hogy melyik kennel. Magyarországon számos Aussie kennel van. Mindegyikről írok pár szót , de az már most elmondom, hogy ha 180.000 forint alatt tudsz venni akkor kockáztatod a kutya teljes életét. Ez az alap ár. Általában a fekete trikolor kerül 18o-200 ezerbe, a merle 220-250, míg a vörös és a vörös merle lehet akár 300 ezer is. Ez persze az ivartalanított hobbi kutyákra igaz. Azt nem vettem észre, hogy a csajok drágábbak lennének, de előfordulhat. Lehet most néhány kenneltulajdonos rosszallóan néz rám, de ha ezt az elején tudom sok apróságtól megkímélem magam. Igazából, azt sem értem miért nem lehet ezt a weboldalra leírni. Mi a titok ebben? Most akkor a kennelek. Nem mindet mutatom be, de amit igen, ott hozom a pro/kontra részt....
Megjegyzés küldése
További információk

Gyors hírek

Úgy alakult, hogy Adammal együtt tartjuk fent a tárhelyet. Így három domainunk lesz (starwish.hu, starwishphoto.hu, valamint Adamé), plusz persze egy hatalmas tárhely meg korlátlan MySQL. Végre olyan lesz minden mint szerettem volna. A szolgáltatóm elött le a kalappal. Állandóan fejlesztenek valami, s odafigyelnek a vevőkre. Gyors az ügyfélszolgálat. Sőt míg írtam ezt hívtak is engem. Nem bánom hogy itt találtam meg a helyem. Mégha majd ötezer is havonta. (Ami kétfelé oszlik.) Rólam röviden: szerelmi életem  kétséges  alakul. Nem tudom hogyan tovább. Egészségem megroppant. Jó eséllyel klausztrofóbiás vagyok. Ezért is írom ezt mobilról. Mást épp nem akartam. Napi mese, s a Kik majd valamikor folytatódik. Lehet majd így mobilról. Ez a bejegyzés WordPress for Android alkalmazással készült, emiatt elnézést az esetleges hibákért.
Megjegyzés küldése
További információk

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...
Megjegyzés küldése
További információk