Ugrás a fő tartalomra

Friss versek!

Született egy két vers mostanában, Egy Rebivel közös. Ime:

Hallgasd

Egy halkan kimondott szó
S egy elhalgatott titok
Hajnalban minden elbukott
S egy álom szerte foszlott

Hagassd a szívem
Figyeld a szemem
Szerelek mindenem
Fájón elvesztetek

Hittem a töndérmesékben
Te itt álltál melletem
Csodás napokat szerezve
Megmutatva a lehetetlent

Hagassd a szívem
Figyeld a szemem
Szerelek mindenem
Fájón elvesztetek

Végül minden megáltozzott
Sötétbe borult az álmom
Árnyak vár minden sarkon
Elveszett a fény e világon

Hagassd a szívem
Figyeld a szemem
Szerelek mindenem
Fájón elvesztetek

Egyre mélyebbre jutok
Vigasztalást nem találok
Az ábránd márcsak átok
Itt lelem meg halálom

Hagassd a szívem
Figyeld a szemem
Szerelek mindenem
Fájón elvesztetek

2010.IX.25. (Virág)


Álarc

Elbújok, nem szólok
Álarc, amit mutatok
Igazi arcom nem látod
Érzéseim mind titok

Néha kinézek belőle
Mindig hiába teszem
Újra csak megsebeznek
Megint fel kell tennem

Lassan már részem lesz
Levenni többé nem merem
Hiába próbálom, elvesztem
A lényem összenőt vele

2010.IX.30 (Rebi, Virág)

Rebi válasza:

Álarc,mi elrejt, de mindhiába
Szívem, ki akarja, látja
Egyszer kinyit, egyszer bezár
A félelem az,mi visszaránt

És nyugodni nem hagy szűntelen...
Egy álarc mögött rejlik életem
Egy álarc,mely nem rejt mást:
Csupán egy,még fiatal lányt.


És a közös:

Vigyázz rám

[Rebi]
Gyere, kérlek, fogd meg a kezem,
Gyere most, gyere velem
Fogj erősen sose engedj el,
Téged én sem engedlek el.
Ne szólj egy szót se,csak figyelj rám,
Egyet tegyél meg, nyisd ki szíved kapuját
Egymás kulcsa rég ott van már a zárban
csak meg kéne fogni és használni bátran
Hidd el, nekem nem kell más,
hisz nekem Te vagy a feloldozás...

[Igor]
Szorítalak kis angyalom
Most minden mit az álom
Szívem neked kitárom
Kulcsát kezedbe adom
Csak is rád vágyom
A vágy most fellángol
Az álom csak valóságom
Mutasd meg vágyálomod
Benned mindent akarok
S magam neked adom

2010.X.01.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Lekapcsolom, és megmentem a Hómacikat!

Csatlakoztam a Föld Órája akcióhoz. És létre hoztam a Hómaci projectet (két részből áll: 1) örökbe fogadok egyet, 2) fényképeket csinálok plüs Hómacikkal!), azzal a szándékkal, hogy felhivjam a figyelmet a Hómacik (azaz a jegesmedvék) veszéleztett mivoltjára. Ime a képek hozzá!