Ugrás a fő tartalomra

Ha egy hétben az élet?

Inkább csak összefoglalása a hétnek, ha nemérdekel lépj tovább! :D


Hihetetlen elképzelni, hogy ebbe a hétbe mit belesűritetem. Hétfőn megismertem Virágot, elöszőr jártam Rebiéknél. Bocs, másodszor, de elsőnek nem mozdultam ki a szobából! :) Nagyon jó barátokra tettem szert. Kis ugrással Csütörtök. Zanzásitva Tina, és Bogi. Mintha egy szürreális álom lett volna. Azt viszont sajnálom, hogy akkor nem foglalkoztam Virággal. Majd figyelnem kell az egyensúlyra… Elötte kis gubanc is volt a rehab körül, de nem erről akarok beszélni. Ugyan ezen a napon próbáltam kigondolni, hogy nem bonyolódok Virággal semmibe. (Oké, most sincs semmi. És nem is igazán hajaz rá, hogy lesz. Már nem hiszek a jelekbe, csak a tettekben!) Hétvégén Rebi itt volt nálunk, jó volt, kellemes volt a hétvége, bár rettentően sajnáltam, hogy Virág nem tudott jönni! :(


Ma - Vasárnap - Rebi haza ment, beszélgetünk fészbúkon. Kicsit Virágról is, így már azért megértem Őt is. Majd Vele is sikerült beszélgetnem. Én itten küzdök mint állat, hogy nem tetszen annyira, erre… Csak pár apróság: zenében, könyvben ugyanazt szeretjük, rajzol, ír. Olyan prozát adott, hogy… Nem szokott elakadni a szavam, de neki sikerült. Persze ezek nem a legfontosabbak, de számitanak. (Én bevallom!) Egyre közelebb kerülök Hozzá, és tudom hogy ez mindkettönknek jó! Félek kicsit, de ha nem félnék akkor az zavarna.


Holnap találkozunk, nagyon várom! Nem igérem, hogy írok… (Bár holnap lenne)


Nem tudom pontosan leírni így mit gondolok, elöző posztom viszont jól tükrözi! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.) [youtube http://www.youtube.com/watch?v=R3UGbFtNVbA&hl=hu_HU&fs=1&border=1] [youtube http://www.youtube.com/watch?v=yYmyhEcvEvM&hl=hu_HU&fs=1&border=1]