Ugrás a fő tartalomra

Egy csepp napfény

Sok mident kéne leírnom, s le is fogok! Hihi!


Három napot fogok eggyé tömöríteni, fontos hogy ez három nap allat történt. Szeptember 21-22-23.

Reggel újra találkoztam Virággal, ölelésel kezdtünk. Persze azonnal elbújtam a hajába. (Én az elbújós. :) ) Valamivel késöbb elmentünk sétálni Rebivel meg EdE-vel. Visszafelé fogócskáztunk a Baross úton, erre Rebiék eltüntek. Kértem Virág kezét, megkaptam, és így is vezettem haza. Mikor oda értünk átöleltem. Éreztem, tudtam hogy jól esik Neki. Kértem Tőle egy csókot, hogy a társasház Magdi anyusának legyen plátykálni valója, majd elkellet válnunk egy kis időre, persze már igazi csókkal búcsúztunk. :) Délután újra oda tudtam menni, elmondtam neki mit gondolok és hogy érzek. Együtt voltunk egy kis időt. Jó volt néha egymás karjában, máskor angolt tanult. A Kutatók éjjszakája elött viszont haza kellet jönnöm. Eközben jött az üzenet, hogy gyors a tempó, s szeretné ha elöbb barátok lennék, de fontos vagyok számára. Szomorúan de elfogadtam, hiszen nekem is olyannyira fontos. Most jöttem meg az előadásokról. Jó volt, de nem éreztem tőle semmilyen érzelemet. Vagy Ő is erős mint én, s tudja hogy kell elfolytani, vagy csak kilengés voltam. Persze tudom, hogy nem vagyok James Bond és vannak hibáim, de még él bennem a remény…


Készült egy rajz is ez is Virághoz került. A címe Floris. (Latinul Virág, így már remélem érthető! :) )


Floris, kedvenc lett!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...