Ugrás a fő tartalomra

Ha egy hétben az élet?

Inkább csak összefoglalása a hétnek, ha nemérdekel lépj tovább! :D

Hihetetlen elképzelni, hogy ebbe a hétbe mit belesűritetem. Hétfőn megismertem Virágot, elöszőr jártam Rebiéknél. Bocs, másodszor, de elsőnek nem mozdultam ki a szobából! :) Nagyon jó barátokra tettem szert. Kis ugrással Csütörtök. Zanzásitva Tina, és Bogi. Mintha egy szürreális álom lett volna. Azt viszont sajnálom, hogy akkor nem foglalkoztam Virággal. Majd figyelnem kell az egyensúlyra... Elötte kis gubanc is volt a rehab körül, de nem erről akarok beszélni. Ugyan ezen a napon próbáltam kigondolni, hogy nem bonyolódok Virággal semmibe. (Oké, most sincs semmi. És nem is igazán hajaz rá, hogy lesz. Már nem hiszek a jelekbe, csak a tettekben!) Hétvégén Rebi itt volt nálunk, jó volt, kellemes volt a hétvége, bár rettentően sajnáltam, hogy Virág nem tudott jönni! :(

Ma - Vasárnap - Rebi haza ment, beszélgetünk fészbúkon. Kicsit Virágról is, így már azért megértem Őt is. Majd Vele is sikerült beszélgetnem. Én itten küzdök mint állat, hogy nem tetszen annyira, erre... Csak pár apróság: zenében, könyvben ugyanazt szeretjük, rajzol, ír. Olyan prozát adott, hogy... Nem szokott elakadni a szavam, de neki sikerült. Persze ezek nem a legfontosabbak, de számitanak. (Én bevallom!) Egyre közelebb kerülök Hozzá, és tudom hogy ez mindkettönknek jó! Félek kicsit, de ha nem félnék akkor az zavarna.

Holnap találkozunk, nagyon várom! Nem igérem, hogy írok... (Bár holnap lenne)

Nem tudom pontosan leírni így mit gondolok, elöző posztom viszont jól tükrözi! :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Reklama, most T-mobil!

Az új T-mobil reklám nagyon megtetszet. Kicsit szenvedtem, de megtaláltam az eredetit is (ami német). Itt található a német videó. Szerintem a magyar sokkal-sokkal szebb. :) A szinkront, és a gyönyörű dalt Csondor Katá nak köszönjük! És várjuk a teljes dalt! :) (k)

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Most már elég!

Tegnap kiakadtam, végülis "csak" 6 évembe telt. :O Volt róla szó, hogy lehetek védett fogyasztó a gázosoknál. Lényegében mégsem. Ezen aztán kiakadtam. Soha nem fogom megérteni, hogy a munkákhoz rokkant vagyok, de az állami segírségekhez nem! Azt is írtam, hogy nem is lehet meg a szolgálati időm. Eldöntöttem, a médiához fordulok, és addig megyek még választ nem kapok a kérdéseimre! Elsőnek egy megyei lap, aztán majd meglátjuk... Anyu tegnap beszélgetett EdE-vel. (Ami olyan volt mintha leoltotta volna.) Hát, elég szarvolt halgatni. Rájönni, hogy ha akarnák sem tudnák a saját lábamra állni... Magam allat vagyok, nem birok dolgozni, ebből adódóan bulizni sem. Öcsém orrba-szájba csajozik, én meg...... Szóval rettentően elegem van!