A megismeréshez hibákon keresztül vezet az út. Mint mikor tudod, hogy a hó túl mély, s mégis bele lépsz. Elsülyedsz térdig, és nézed a lábad. Én is így vagyok a kétségbeesésel. Tudva tudom, hogy hibázni fogok, mégis megteszem azokat a lépéseket ami elvezetnek bukásomhoz. Most is hibáztam. Őszinte voltam, annyira amennyire még soha eddig. Minden gondolatomat megosztottam Vele. Semmit nem rejtettem el, magamat adtam. Komondtam kétségeim, és érzelmeim. Bele szerettem, s félek hogy azzal hogy mindent tud rólam elveszítem. Olyan kapcsolatot építettem fel Vele, amilyet még mással nem. Ha a kapcsolatok egy folyosó, ahol egy ajtó szám után új szintre emelkedik, akkor mi most a szerelem elött állunk. Belépni, viszont félünk. Félünk, hogy mit hozhat a következő szoba, s az azutáni. Ott állunk a lépcsófok elött, és hol egymást nezzük, hol azt a kicsike emelkedőd elöttünk. Az szobák mödöttünk, egyik oldalon az Ővék, másikon az enyémek. Ajtók kitárva, mutatva az utau tovább. Egymás kezét fogva ...
Elköltöztem,
Ide: starwish.hu