Tegnap kaptam hírt a Mónról. Három éve, talán még Tinával találkoztam Vele utoljára. Valamikor nemis olyan régen itthon járt. Biztos említettem, hogy Angliában lakik... ...él. Kicsit vissza ugrok a múltba, hogy megmagyarázzam ez mért is lett bejegyzés.
Mónit mióta az eszem tudom ismerem, és ez nem túlzás. Anyu legjobb barátnőjének unokahuga. Első emlékem Vele elég hosszú, ahhoz képest, hogy csak képekre szoktam emlékezni. Lent focizunk egy füves területen (Hajni, Kasper, Niki, Móni, én, lehet EdE és Katus is). Valamiért össze szólalkoztunk, vitáztunk egy darabig, majd leköpöt. :) Nem viccelek. Nem sokkal ezután felmentünk mihozzánk üvegezni. Ezallat az üvegezés allat jött ki valahogy hogy járunk. A nap telt tovább, este (akkor még) az emeletes ágy alján voltunk, és Ő csókolt meg engem. Életem első nyelves csókja volt. 1998. VIII. 06. Csütörtök 19 óra! :) Akkor még undorítónak találtam, és Vele többször nem is tettem. (A következő 1999. IV. 23. Judittal.) Nem sokáig maradt meg ez a gyerekszerelem, de a barátságunkra mindig is nagyon oda figyeltem. Félévente legkésöbb mindig felkerestem. Majd jött egy rosszfiú (Dávid), érdekes kapcsolat volt. Egy kirívó eset, hogy spirál törésben törte el Móni hüvelykújját. Dávid aztán ki ment Angliába. Ekkor én már Tinával voltam. Valamivel Tina elött találtam ki Vimirát. Az eredeti történet, hogy három lány lett egy. Vivi, Mia, Flóra. Emlékeim szerint Vivitől a szemet, Flórától a hajat, Miától a természetet és az alakját kapta. Késöbb, évek teltek el mire rájöttem, hogy úgy alakítottam, Mónira hasonlítson. Meghatározó személy az életemben. Érdekes tény, de Ő volt az egyetlen aki csak velem járt hármunk közül (Niki, és Hajni mind a hármunkkal). :D (Attis tudom hogy te is ismered, emlékezz a jéggolyóra és a cigire! XD )
De vissza a hírhez. Niki (testvére) mondta, restelli de amennyire várták, annyira akarták hogy menyjen már. Ez mindent elmond. Nem volt pénze, ideges volt, és kibirhatatlan. Féltem, és zavar hogy nem láthattam, és semmijen módon nem tudom elérni. Nem tudom mi lehet Vele, de remélem nem a Dávid volt. (Ha igen, akkor ezt már évekkel ezelött érzetem. Sőt, talán mondtam is neki hogy ne mennyen ki. *-) ) Jó hír, hogy legalább gyereke nincs! :D Mostanában minden nálam fiatalabbnak gyereke lesz! :O Nem vagyok (anyagilag) felkészült, és 26 évesen nem érzem magam elkésve! Nagy bánatomra Róla nem tudok képet mutatni! (Ami volt az mind elveszet, és régiek is voltak! :( )
Hosszú lett, de megint jó kis részletet mutattam meg magamból!
Üdw.
VálaszTörlésAmikor elkezdtem olvasni a bejegyzést azt hittem Kasper Mónijáról van szó. :-D
De emlékszem arra is akiről szó van kb annyit, hogy ezt-azt nagyrészt konyhai eszközöket bizniszeltetetek oda-vissza meg, hogy furcsán méregettem már akkor is pedig még igen fiatalok voltunk, hogy már akkor is mennyire megtört, némileg közömbös embernek tűnt...
Meg persze, hogy milyen lehet vele a szex. De ezt bizonyos elég tág évjárat között minden nő nemű személlyel elképzelem ált iskola felső osztály óta. :-D
De az érzésre emlékszem, arra jutottam hogy fogalmam sincs. Nagyon zárkózottnak tűnt úgyhogy tippem szerint vagy szexben is unalmas megtört vagy kiéli minden elfojtott érzését. Ez nagyrészt a partnertől függ hogy mit hoz ki belőle. A megtört-elfojtott emberekből azt lehet kihozni amit akar az ember kis ügyességgel. :-)
Most magamból is szőttem a blogodba mert én lusta vagyok sajátot vezetni hehe. :p
Két ember kapcsolata akarva vagy akaratlanul arról szól, hogy alakítják egymást. Jó esetben "jó" irányba. Ezért is nem akarom magam elkötelezni. Semmi kedvem más céljaiért élni. Van nekem saját életem köszönöm szépen. :-)
Idővel rájöttem, hogy embert alakítani egy kapcsolatban nem szerencsés dolog. Egyszerűen bizonyos dolgok elfojtásra kerülnek mások pedig kiéleződnek és mindegyik idegfeszítő.
Egyetlen megoldás ha mindenkit úgy fogadunk el amilyen és minél több emberrel járunk, lakunk együtt hogy pontos képet kapjunk mire van szükségünk egy másik emberben és mire nincs és ha tiszta a kép femegyünk iwiw-re és leszedjük az álompárt. :-D
A szaporodást nem támogatom. Pont. :-D
A szaporodás egy program. Egy script. :-) Egy Cooki a böngészőben amit sehogy sem lehet kitörölni. Mint egy vírus újra és újra másolja magát. Fénymásolóba a farok.
Akkor ha úgy érzem, hogy magamnál jobbat tudok akkor talán. De inkább nem.
Már ennyi.
Köszi! Jó volt olvasni, és van benne olyan is amit eddig nem is tudtam! :O Ha egyszer lesz kedved kezd el a blogod! Vagy maradhatsz hsz-ekben is! Én olvasnálak! :D
VálaszTörlésBár nekem sincs olyan sok látogatóm! Inkább magamnak írom!
Hali!
Szerencsém volt Vele, mert én részben tudtam irányítani! Ez nem azt jelenti, hogy azt tette amit mondtam, de elgondolkozott, és adott arra amit mondtam.
VálaszTörlésKicsit félek a viszontlátástól, hogy csalódni fogok, de benne van. Ő volt az első akinek azt mondtam hogy vigyázok rá! Amíg el nem ment ez tartottam is! Remélem nem lesz annyira kiégett mikor találkozunk, mint képzelem... Ha igen... Akkor valamit ki kell találnom!
Nem írtam, de sokáig Anyu és az Ő anyuja azt gondolták, hogy mi összefogunk házasodni! :D Nono és Igor! XD Jó időszak volt!
A csalódásnak egy oka lehet az előítélet. Elképzelsz valamit valamiről vagy valakiről és ha nem azt kapod akkor csalódott vagy.
VálaszTörlésAjánlom a nyitottság, elfogadás fogalmakat, az elvárásnélküliséget. :-)
Ha nem várod el tőle, hogy milyen legyen és nem ragaszkodsz a múlthoz akkor nem fogsz csalódni. Ezt döntsd el előre ha van kedved. Kockáztatsz és elvársz vagy nem.
A kevés látogatóval kapcsolatban az a véleményem, hogy én inkább minőség mint mennyiség párti vagyok.
Akinek ez nem felel meg az egyen ebédre térfogatlevest.
Nem finom, de azért sok...
Jó étvágyat!!! :-D
Négy éve várom a viszont látás, akarva-akaratlanul is lesznek elvárásaim! Persze bármi is lesz akkor is ugyanúgy szeretni fogom, és vigyázni! (Amire feltétlen nincs is szüksége, de ezt este megírom... Remélem!)
VálaszTörlésEnyém mi? Minőség vagy mennyiség? :D