Ugrás a fő tartalomra

Az írásról

Végetzem az első e-bookkal, gépen olvastam, 104 oldal, és 5 nap volt. Valószinű ha a kezemben lett volna aznap elfogyasztom, de sajnos nem lehet kapni.

Stephen King - Az írásról. Ha valami írni akar, mindegy milyen témában, ez ALAPMŰ! Nagyon jó, és sokat segít a szarvas hibákat kijavítani. Reményeim szerint a közeljövőben újra elolvasom, és a lényeges "szabályokat" összeszedve, irok egy vázlatot. Kinyomtatom - a netre is szándékomban áll feltenni - és kiteszem a falra. Így mindig látni fogom, mire figyeljek!

Igaz nem horror, de nagyon jó. Sokat elmond magáról is az író. Ritkán szoktam könyvet osztályozni, de ezt fogom: 10/10! Egyik kedvenc. Ahhoz képest, hogy nem is történet, inkább egyfajta önéletrajs és ars poetica egyben!

Megjegyzések

  1. Szia!
    Megvan neked még ez e-bookban? Évek óra keresem!
    Eltudnád nekem küldeni ha megkérlek? darkarts@freemail.hu

    Köszi!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...