Ugrás a fő tartalomra

Új rádiós korszak!

Ma éjjel új rádiók szólaltak meg az éterben. Nem minősitem őket, azt már bizonyára sokan megteték, neten és lélekben egyaránt. Én inkább kirakom a Neo FM beköszönő sorait. Elgondolkodtató, az idősebbeket a régi zenzúrázott rádiókra emlékezteti, arra hogy ez most jó lesz nekünk. Nem lesz jó! Egy korszak lezárult, és egy új gaz vettet gyökeret, a szép virágok helyén!

"Kedves hallgatók!
E perctől egy új rádió szól ezen a frekvencián.
Szólni fogunk éjjel és nappal, szólni fogunk napos időben és hóesésben, szólni fogunk milliónyi lakásban és autóban, szólni fogunk kórházban és presszóban, fényes bevásárlóközpontokban, kis fodrász üzletekben, szerte egész Magyarországon. Szólni fogunk tízmillió ember mindennapi életében, jó és rossz napokon, nehéz és boldog pillanatokban.
Tartsanak velünk, ha velünk lesznek mi jó zenét, jó kedvet, és sok-sok derűr sugárzunk az önök életébe mindennap. Mostantól, tehát új rádió szól ezen a frekvencián.
Ime a NEO!"

U.I.: Csak párszóban, az új rádiók weboldaláról, hamár értek hozzá! :)

Class FM: Nincs miről beszélni, nem létezik, csak egy fehér oldal!

NEO FM: Egy ingyenes blogszolgáltatás oldalán üzemeltetik! Hihetetlen!

Mindkét rádiónak üzenem: volt idejük, vagy csak vicc volt, és véletlen bejött?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...