Ugrás a fő tartalomra

Összezagyvarodva

Tegnap voltam Nyugdij akármibe, beszéltem Gábis ismerősével, hogy hogy legyen a rokkantositásom. Persze csak méltányossági alapon. Két gondal kerültem szembe: 1) nincs elég szolgálat időm; 2) az igasságügyi orvosszakértői véleményemet felül bírálhatják. o.O Most nem tudom hogy lesz ezután. (Méltányoságinyugdíj kb. 20.000 forint.)


Gondolkoztam az Anis dolgon. Kezdem sejteni, hogy mit csináljak. Elegyszerübb ha öszintén elmondom. Végülis csak 4 év, hogy meg szeretném ismerni. Csak oda állni azért még félek. Minél több idő telik el annál inkább félek attól, hogy leppantint. Szóval most épp a bátorságom keresem. :) Fura, hogy ide leírok mindent, kár hogy nem olvassa. :D


Vettem könyvet. Gondoltam beiratkozom megyei könyvtár (1.600 forint), jobban kijöttem volna mintha veszek egy könyvet. Kiderült van még 2002-ről 1.700 tartozásom. Így inkább bementem az Alexandrába, és megvettem King-től a Carrie-t (ezt vagy a Ragyogást akartam elösző elolvasni). 1.900 volt, így most jobban kijöttem. Bár kicsit bizonytalan vagyok megérte-e, lesze annyira jó mint várom. 36. oldalon vagyok, eddig nem rossz. :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...