Ugrás a fő tartalomra

Ivis álom

Nem tudom már hogy kezdődött, de valahol félúton voltam kifelé egy másik álomból. Amiben a Móni volt a párom, s volt egy lányunk. (Azt tudom, hogy ez még irányított álom volt… Azaz álmodozás. :) ) Az Ivis úgy kezdődött, hogy filmet néztünk, ő ült az ágyon, én a földön. Valami horror lehetett mert megfogta a kezemet. Nem sokkal utána a combját simogattam. Vége lett a filmnek, s kettesben maradtunk. (Szívás, de itt kiesett egy rész.) Az arcát látom mosolyog, s tudom meztelen, bár látni nem láttam. Annyit mond, hogy azért gumi kéne. Na itt jöttek képbe a macskák. Elindultam óvszerért. (Igen, kb. óvszerháború szinten. xD ) Szembe jön velem a Gábris, és kérdezi nem láttam-e a Szaffit, s a Bagirát. Mert most nem feketék voltak, hanem vörös macsekok. Mondom nem, erre közli, hogy nem tűrik a konkurenciát, és leszámolnak minden vörössel. Ekkor kapok észbe, hogy Ivi is az. Így feledve mindent, elkezdek rohanni vissza felé.


Ekkor megszólal a telefonomból: “Tiéd a szerelmem, tiéd a földem…”, persze ez már az ébresztőm volt, s felkeltem. ;) Fura álom volt, enyhén Nikita-s beütéssel. :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...