Ugrás a fő tartalomra

Ivis álom

Nem tudom már hogy kezdődött, de valahol félúton voltam kifelé egy másik álomból. Amiben a Móni volt a párom, s volt egy lányunk. (Azt tudom, hogy ez még irányított álom volt… Azaz álmodozás. :) ) Az Ivis úgy kezdődött, hogy filmet néztünk, ő ült az ágyon, én a földön. Valami horror lehetett mert megfogta a kezemet. Nem sokkal utána a combját simogattam. Vége lett a filmnek, s kettesben maradtunk. (Szívás, de itt kiesett egy rész.) Az arcát látom mosolyog, s tudom meztelen, bár látni nem láttam. Annyit mond, hogy azért gumi kéne. Na itt jöttek képbe a macskák. Elindultam óvszerért. (Igen, kb. óvszerháború szinten. xD ) Szembe jön velem a Gábris, és kérdezi nem láttam-e a Szaffit, s a Bagirát. Mert most nem feketék voltak, hanem vörös macsekok. Mondom nem, erre közli, hogy nem tűrik a konkurenciát, és leszámolnak minden vörössel. Ekkor kapok észbe, hogy Ivi is az. Így feledve mindent, elkezdek rohanni vissza felé.


Ekkor megszólal a telefonomból: “Tiéd a szerelmem, tiéd a földem…”, persze ez már az ébresztőm volt, s felkeltem. ;) Fura álom volt, enyhén Nikita-s beütéssel. :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.) [youtube http://www.youtube.com/watch?v=R3UGbFtNVbA&hl=hu_HU&fs=1&border=1] [youtube http://www.youtube.com/watch?v=yYmyhEcvEvM&hl=hu_HU&fs=1&border=1]