Ugrás a fő tartalomra

7. nap: Szoktál olvasni? Mik a kedvenc könyveid?

Igen, szoktam olvasni. :) Kb. 13 éves korom óta, mindig van nálam könyv. Amire büszke vagyok hogy sikerült kiolvasni az Margit Sandemo-tól a 47 részes Jéghegyek népe-t. Jó volt, s egyszer újra neki állok. De olvastam már Arthur Herzog-ot (Hőség, Őrület, Rajzás, Delej), Nail Gaiman-t (Csillagpot, tervezem az Amerikai isteneket, s a többit), Laurell Hamilton-t (Anita Blake sorozat, s a Mary Grenry sorozat, Egy sötét úr halála). Sehpen King-nek két könyvét (Az írásról életem első e-bookja volt, s a Carrie-t). William Gibson-tól a Neurománcot (Tervezem a trilógia többi részét is…). Lörinc L. László-t, s még sokat egyszer össze szedem. ;)


Kedvenceim… Elsősorban Vavian Fable, tőle a fantasy-k (Álomhajsza, Tündértánc, Álmok tengere, Varázscsók), de szeretem a Vis Major sorozatot is. Duglas Adams Galaxis Útikalauz stopposoknak az egyik nagy kedvenc, csak egy könyvet olvastam többször, az Álomhajszát. Anne Rice könyveit is nagyon szeretem (Lestat, s a többi Vápírkrónika). Nem nagyon zárkózom el újak íránt, de most sok olvasni valóm van.


U.I.: Igen, a teljes Herry Potter sorozatot olvastam, s sokkal jobb könyvben.


(Ha valamelyik nevet rosszul írtam szóljatok, javítom! :$ )

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...