Ugrás a fő tartalomra

localofs

localofs:
Feküdtem a földön, csukott szemem előtt cikáztak a zöld-sárga vonalak. Arról ábrándoztam, hogy a könyvem szolid elismerést, és mégis átütő sikert arat. Kezembe vettem a marokerősítő labdát és csukott szemmel játszadoztam. Lelki szemeim előtt Otília lebegett…Görcsös és elviselhetetlen lettem…

Eredetileg csak az írónak akartam szánni az előző bejezésemet, de mobilról csak ezt lehetett, ezért most is ezt teszem. Főleg, hogy tetszett az ismerőseimnek Facebookon. :DEz is jó volt mint az előző. Majdnem elütöttek miközben olvastam az utcán. Mostmát elmondhatom, két könyvet olvasok Duglas Adams Útikalauzát, s a te Otíliádat. Nem sok történet van amielyiknél várom a folytatást, de ennél nagyon. Kérlek siess a következővel. :)Vissza naplómhoz. E történet ébresztett rá, hogy lehet semmi értelme zártan írni a Pandórát. Persze ettől még úgy fogom, de az Elmetáncot lehet kihozom ide. Még nem tudom.

localofs: Elengedés

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...