Ugrás a fő tartalomra

Szó-szó

Néha, kicsit nehéz a blogom élete. Hellyel-közzel most körülbelül 13 éves. Valójában inkább “csak” 5. Ez alatt már költöztünk vagy ötször. Ja, sanyarú hányattatott sorsunk van. Persze, nem ezt akarom elmesélni. Csak szoktam gondolkodni, hogy minek is írom. Oké, ott van az alapvető indok, hogy majd 20 év múlva - illetve 15, mesélni tudja róla… De hol lesz akkor a világ? S főleg én?

Az utóbbi időben írtam ezt-azt. Még nem igazán tudom, hogy a Pandorával megtaláltam-e azt amit kerestem. Közben tervben van egy sci-fi, egy akció regény, és egy szösszenet gyűjtemény… Vagy inkább kettő. Versek, is alakulnak, egy kötetnyire híznak. Mindemellett pár script is eszembe jutott. (Sorozat terveket nevezik így.) Ja, ne feledjük, hogy  rajzolni is szoktam. Ott van a képregény terv. Tumblr programot is írdogálom. A végére pedig jöjjön a legújabb… Fotózni is szeretnék. Mármint csak úgy kimenni, és képeket készíteni.

Ha van is ember aki mindezt megtudja csinálni, akkor az nem én vagyok. A nap csak 24 óra, én meg lusta vagyok. Elsősorban jó lenne a Pandorát írni. Főleg mert szeretem írni. Másfelől, jó lenne végre ki menni fotózni is. A programhoz még tanulnom kell. (Szóval az lenne leginkább hanyagolható.)

Hirtelen, röviden, ennyi!

U.I.: Kíváncsi leszek, ha megírom az Oscar postot, mennyi linket lesz türelmem bele tenni! :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.) [youtube http://www.youtube.com/watch?v=R3UGbFtNVbA&hl=hu_HU&fs=1&border=1] [youtube http://www.youtube.com/watch?v=yYmyhEcvEvM&hl=hu_HU&fs=1&border=1]