Ugrás a fő tartalomra

Szó-szó

Néha, kicsit nehéz a blogom élete. Hellyel-közzel most körülbelül 13 éves. Valójában inkább “csak” 5. Ez alatt már költöztünk vagy ötször. Ja, sanyarú hányattatott sorsunk van. Persze, nem ezt akarom elmesélni. Csak szoktam gondolkodni, hogy minek is írom. Oké, ott van az alapvető indok, hogy majd 20 év múlva - illetve 15, mesélni tudja róla… De hol lesz akkor a világ? S főleg én?

Az utóbbi időben írtam ezt-azt. Még nem igazán tudom, hogy a Pandorával megtaláltam-e azt amit kerestem. Közben tervben van egy sci-fi, egy akció regény, és egy szösszenet gyűjtemény… Vagy inkább kettő. Versek, is alakulnak, egy kötetnyire híznak. Mindemellett pár script is eszembe jutott. (Sorozat terveket nevezik így.) Ja, ne feledjük, hogy  rajzolni is szoktam. Ott van a képregény terv. Tumblr programot is írdogálom. A végére pedig jöjjön a legújabb… Fotózni is szeretnék. Mármint csak úgy kimenni, és képeket készíteni.

Ha van is ember aki mindezt megtudja csinálni, akkor az nem én vagyok. A nap csak 24 óra, én meg lusta vagyok. Elsősorban jó lenne a Pandorát írni. Főleg mert szeretem írni. Másfelől, jó lenne végre ki menni fotózni is. A programhoz még tanulnom kell. (Szóval az lenne leginkább hanyagolható.)

Hirtelen, röviden, ennyi!

U.I.: Kíváncsi leszek, ha megírom az Oscar postot, mennyi linket lesz türelmem bele tenni! :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Megint költözés!

Most, hogy az Extra.hu bezárja kapuit, költözöm. 2008 óta volt ott a bolgom, miután Wordpress re váltottam. Szerettem, mert a magyar ingyenes szólgáltatók közt a legjobb volt. Két napig keresgéltem, mire rátaláltam a 000webhost.com -ra. Az ajánlások jók, egy próbát megér, így most az új címem: http://tmtlw.webuda.com/ (Hamarosan ott megtalálható lesz blogom legrégebbi verziója! :) )

Vétkem

Álltunk egymással szemben, érződött a feszültség. Éreztem, hogy valami változott. Valami megfoghatatlan, valami ami bennem is ott van. Mélyen eltemetve. Nem hagyom kiszabadulni, és most itt áll velem szembe. A nő szemében akit szerettem, aki mindennél fontosabb nekem. Szemében ott lángolt, elfolytatlanúl, az én vétkem. Az én életem legsötétebb része. Az eltemetett múltam rám nézett. Félelemmel teli léptem előre. Nem változott rajta semmi. Bennem a sötétség nött, egyre csak. Éreztem, ahogy keresi a társát... Társam lelkébe. Elindult s éreztem, vagy futok, vagy elveszek. Többé nem leszek ugyan az. Újabb lépést tettem. A kedvesem szemében a sötét lángolás egy kevésbé látszott. Bezárta, de lelkébe, s nem eltemette, hogy többe elő ne jöhessen. Ott volt benne, égetve, emészte, lelkét széttépve... Megölve. A bennem lévő démon, az emlékek, minden aki csak bántott valaha, egy pillanat alatt emésztett fel. Nem jött közelebb, csak állt, és nézett engem. Nem tudta mi történik velem. Szembe nézt...