Ugrás a fő tartalomra

Hajnalzuhatag

Nec possum tecum vivere nec sine te! Maradok ennél a latin mondásnál...

Eltévedtem, s semerre sincs kiút. Persze, magam allat, úgy rendesen. Holnapra jobban leszek, de most nagyon rossz. Már számolni sem számolom, hogy mennyi melléfogásom volt pár hónap leforgása allat szerelemben. Kezdem úgy érezni, hogy csak én akarok hinni benne. Hinni, hogy valami, valakivel, valamikor lehet. Az élet meg azt mondja, hogy nem, szálj le rólam. Bezárúltam a saját pocsék kis életembe. Most hiába látom, hogy jönnek változások. Gondolkoztál mit ér ha nincs kivel megosztani?

Szarul vagyok, na, ez van, majd jobb lesz!

Mivel az utobbi időben tetemes mennyiségü szösszenet és vers született, meg sem próbálom ki tenni ide. Vagy feldolgozom, vagy egy direkt link lesz valamikor az egyészhez egybe...

Jó éjt, most megpróbálok sírógörcsöt kapni!

U.I.: ReB mondta, hogy írjam le mit szeretnék, és hogy mit gondolok a kapcsolatunkról. Hát akkor ime:
A talánt lehagyva, hiszen nem lennék ennyire magam allat, ha talán lenne. Bele szerettem. Mondta, hogy tudja, hogy megadnám neki amit szeretne. Ezt én is tudom, szeretnék egy esélyt kapni, hogy ezt bebizonyíthassam. Tudom, hogy mindez kevés, hiszen, ha Ő nem vonzódik hozzám akkor az egésznek semmi értelme. Tudom, hogy rengeteg jelet félre értettem, s elhittem. Mindent, hogy lehet, hogy megtörténhet. Persze, ez csak bennem volt meg. A barátság, az barátság, nem tehetem, hogy én többet akarok, méllyen elnyomom amit gondolok, közben Vele nevetek. Hiszen, csak arra gondolnák, hogy milyen jó lenne megölelni, vagy csak mellete feküdni. Félek, hogy - ha nem is véglegesen - a barátságunk meg fog szakadni. Le kell zárnom, de mint barátot most nem tudom nélkülözni. Hiányozna, ahogy az elmúlt másfél héten is hiányzott.

Megjegyzések

  1. "Már számolni sem számolom, hogy mennyi melléfogásom volt pár hónap leforgása allat szerelemben."
    Ne haragudj, hogy így ismeretlenül, de felhívnám a figyelmed egy-két dologra. A szerelem szóval lehet dobálózni és sokan sok különböző dologra értik, de én azt hiszem az igazi szerelem nem hetek és hónapok alatt múlik és alakul ki. Talán csak valamiféle biztonságvágy és szeretethiány van benned. Talán túl sokat próbálkozol, mert úgy érzed az idő elsuhan feletted és sietned kell. Talán nem gondolod át eléggé a dolgokat és barátokat veszítesz el amiatt, hogy hirtelen beleugrasz a dolgokba. Hidd el, ha hagysz időt magadnak és nem keresed folyton a szerelmet, akkor majd ő talál meg téged. Ettől nem leszel kevesebb, mint ami most vagy. Először ismerd ki magad, hogy mit miért teszel, mert néha, innen külső szemmel úgy látszik, teljes zavar van odabent. Ne akarj kapcsolatfüggő lenni és ne ess pánikba ha épp nincs kapcsolatod. Ne kompenzáld túl de sose add fel.
    Sok sikert (:

    VálaszTörlés
  2. Bocs, hogy későn reagálok, rossz szokásom! :(

    Első gondolatom mikor olvastalak, hogy ismerlek. Most is így hiszem, bár kicsit bizonytalan vagyok. (Megjegyzem a Névtelen névnél, még bármi jobb lett volna!)

    Bologom sajátossága, hogy hiába vagyok őszinte és nyílt benne. Mint napló írva, akkor is sok minden kimarad! Ez a szerelmem szó magyarázat is. Én a szerelmet nem szavakban mérem. Jól tudok beszélni, ügyesen forgatom a szavakat. Emiatt, azt sem hiszem, ha valaki nekem mondja. Nem, én érintésekben, tekintetekben mérem. A szó pusztán annyit takar, hogy akiket eltudtam volna képzeli páromnak, egy sem jött össze. Ez nem volt szerelem, egyiküknek sem mondta ki. Igen, ReB kivétel, de e mögé a kapcsolat mögé nem is szeretném, hogy bárki lásson. Ez az én kis titkom, ami a naplómra sem tartozik.

    Ettől függetlenül köszönöm a tanácsot, s van egy olyan érzésem, hogy december 1-én találkozunk. (Remélem tévedek!)

    VálaszTörlés
  3. Nem találkoztunk és hidd el, nem ismersz. Ha ismernél nem lennék Névtelen. ;)

    Így már az egész érthetőbb és tisztább, hidd el, Te is jobban jösz ki így a helyzetből, mert bár - tényleg - ügyesen forgatod a szavakat, néha elveszik a lényeg meg az érték. Annak viszont örülök hogy nem dobálózol a Szerelem szóval és hogy nem is szavakban méred ezeket a dolgokat. A mostani világba úgyis kopott, értéktelenné vált közhely lett a Szerelem-ből.

    (: Remélem összejönnek a dolgaid.

    VálaszTörlés
  4. Olvaslak, és közben meg-meg lepődök. Nagyon szépen írsz, kevesen vannak akik ennyire szépen tudnak. A "mosolyaid" megkevernek! Gondolkozok, hogy honnan találhattál rám, de nincs ötletem. Túl sok helyen hagytam már el a címem. :D

    Köszi, hogy olvasol, kiolvasol, s üdvözöllek világomban, valamint a rendszeres olvasóim közt. ;)

    U.I.: Az érték itt elveszhet, mert csak egy napló. Tudom, ezt túl sokszor hangsúlyozom, de sosem lesz több annál.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.) [youtube http://www.youtube.com/watch?v=R3UGbFtNVbA&hl=hu_HU&fs=1&border=1] [youtube http://www.youtube.com/watch?v=yYmyhEcvEvM&hl=hu_HU&fs=1&border=1]