Ugrás a fő tartalomra

Alkonyatvadász és hajnaltolvaj

Végülis ez lett a címe, mégha szorosan nem is kapcsolódik ide. Szólok ezen a poszton mindenki besértődhet, ezért kérek mindenkit, ha nem tetszik lépjen tovább Google! Köszönöm! (Lehet késöbb húzok ki részeket, de nem valószínű.)

Az utóbbi hónapokban lettek új barátaim, s felbukkantak régiek is újra. Mindenkinek szólok, hogy én figyelek. Arra amit mond, és tesz. Komolyan szinte a szájukba rágom. Erre mi a reakció, mintha nem is szóltam volna. Utánna kérdeznek, mit honnan tudok. Hát basszus, úgy hogy figyelek. Azt utálom a legjobban mikor a szemembe füllentenek, látom rajtuk, hogy mi van, rá kerdezek, erre a válasz semmi. Igazából ez alól senki sem kivétel!

A másik ebből kivetkezik. Logikus, ha én figyelek rájuk, akkor már jó lenne, ha ők is rám. Nem arról beszélek, hogy meghallgatnak, azt bárki tudja. Hanem figyelni rám, észre venni az összefüggéseket. Mert senki nem tudja, hogy mit gondolok mikor azt mondom: ecce homo, mea culpa vagy zöld szemű szörny. Azt hittem ezen átlátnak, de senki sem. EdE-nek mondtam beszélgessünk, öt perc múlva már nem szólt, hogy mennjek. Nagy tesóm tegnap lekapcsólta a lámpat a szobába ahol voltam, minta ott sem lennék.

Amire rájöttem, hogy olyan embert (párt) kéne találnom, aki így figyel rám... Létezik ilyen?

(Kicsit vágott ez a verzió, de mobilról írtam.)
Published with Blogger-droid v1.6.4

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.)

Valami nem hagy!

Kezdem azzal a része ami inkább érdekel (másokat). Úgy tünik, hogy a munka amit végzek nem is végezhetném. Az indok egyszerű és szemét. Helyi közmunkát csak helyi lakos végezhet, más település lakosa nem. Lényeg, hogy én Győrben nem csinálhatom. Persze kérdéses hogy egy 1000 fős faluban ekkora munkanélküliségnél hogy lenne munkám? o.O Bár azt sem étem, mért kellet megvármi, hogy szabadságról vissza érjen a főnök, mért nem szóltak elöbb? Utállom a munkaügyit! :@ Holnap meg kb. 9-10-ig várhatok mire megtudok valamit! Tök jó! A másik: Reggel esett az eső, mindenki látta-érezte mennyire. Gondoltam elengednek - volt róla szó a beszélgetésen. Nem is készültem nagyon a mai napra. Beérek, szól a gondnok úr várjuk az öltözőben. (Ott öltöznek a lovászok, képzelhetitek mi van ott! Kb. 6x2 méter.) Vártunk, átmentünk a szembeni terembe. Ott is vártunk. 8-kor vissza az öltözőbe, ott aztán aludni próbáltam. Munkatársamnak sikerült is... Úgy horkolt, mint állat! Volt vagy 50dB. :O 8:45-kor aztán lejö...

Depresszíven!

Már fél órája valami hangulatomhoz illő számot keresek. Végülis egy magyar és egy angol lett a választott! Kezdek nagyon a kiakdás szélére érni. Bevallom, nincs kedvem a síró görcshöz. Az elmúlt 14-15 hónap rohadt kemény volt, az elötte lévőket még ennyhítette, hogy volt melletem valaki. Bár most a róla szóló emlékeimet s készülök mélyre temetni! Egy érzelem Egy titkolt érzemem, Ez mérgezett meg, Életem már szétesett, Várom a végzetet. Kis fények elvesztek, Útam végére érkezett, S csak ülök csendben, Várom valaki itt legyen. Sötét lelekem kietlen, Figyelem a neszeket, Senki nincs már velem, Félek örökre idevesztem. (2010.VI.11.) [youtube http://www.youtube.com/watch?v=R3UGbFtNVbA&hl=hu_HU&fs=1&border=1] [youtube http://www.youtube.com/watch?v=yYmyhEcvEvM&hl=hu_HU&fs=1&border=1]